Feketefenyő 'SN 18' Pinus nigra 'SN 18'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'SN 18' - a feketefenyő szelektált fajtája, amelyet kompakt növekedés és sűrű elágazás jellemez. A Pinus nigra faj Dél- és Közép-Európa hegyvidékeiről származik, ahol köves, jó vízelvezetésű, gyakran magasabb mésztartalmú termőhelyeken nő. Az 'SN 18' megőrzi a faj természetes ellenálló képességét és életerejét, ugyanakkor alacsonyabb és tömöttebb habitust fejleszt. Kifejlett korában körülbelül 1,5–2 m magasra és 1–1,5 m szélesre nő. Növekedése közepesen lassú, éves hajtásnövekedése 10–20 cm körüli. Ágai sűrűn helyezkednek el, és tömött, természetes formájú koronát alkotnak. Tűlevelei kettesével, rövidhajtásokon fejlődnek, 8–12 cm hosszúak, merevek, sötétzöldek és enyhén fényesek. Idősebb példányokon 5–8 cm hosszú, tojásdad tobozok jelenhetnek meg, amelyek érve barnára színeződnek. A fajta szoliterként kisebb kertekben, sziklakertekben vagy vegyes tűlevelű kompozíciók részeként alkalmazható. Évelőkkel és díszfüvekkel társítva tartós örökzöld hátteret alkot.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége a legkülönfélébb körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon nem őshonos, a változó éghajlat miatt azonban főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Szinte mindenhol megél, még a kifejezetten szegény talajokon is. A szárazságot jól tűri, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól fejlődik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket védjen a széltől. A faj eredeti alakja termetes fa, amely jelentős méretűre nő.

Termesztés: A legszebb színeződést és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon mutatja, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lesz. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, a meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremt kedvező mikroklímát. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, nehéz agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajon az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó hőségben megéri az egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mérsékelt legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűekhez való műtrágyával, a túlzott nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a tömörítés érdekében májustól júniusig olykor visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A fakéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor pedig ügyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, −30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélkarcolás és nehéz talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztató jelleggel párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Jana | Revízió: 22.2. 2026