Alany

Az alany egy olyan növény vagy annak része, amelyet egy másik növény szemzésére vagy oltására használnak. Az oltás célja a nemes növény túlélésének biztosítása vagy tulajdonságainak javítása. Az alany és a ráoltott növény szöveteinek együttélését a kölcsönös affinitás befolyásolja. Az új, összeforrott növény, a chiméra, részben megőrzi az eredeti növény jellemzőit, de túlnyomórészt az újonnan ráoltott nemes fajta tulajdonságait hordozza. Az alany tulajdonságai jelentősen befolyásolják a két növény egyesüléséből létrejövő jövőbeli növény jellemzőit. Ezért az oltott fajták számára általában többféle, különböző tulajdonságokkal rendelkező alanyt nemesítenek. Az alany és a ráoltott növény a kölcsönös hatás ellenére genetikailag nem befolyásolják egymást, megmaradnak különböző egyedeknek.

Az alanyok használata leggyakrabban a gyümölcstermő növényekhez, különösen a fákhoz kapcsolódik. Jelenleg ez az egyetlen módja számos olyan növényfaj nagy mennyiségben történő szaporításának, amelyek magról nem szaporíthatók jól (mert sterilek), vagy amelyek saját gyökéren nevelve különösen érzékenyek a betegségekre. Bár az oltást már évszázadok óta gyakorolják – már az ókori rómaiak is ismerték –, a jelenleg használt alanyok többségét a 20. században nemesítették ki.

Különböző alanyokat használnak ugyanazon nemes fajtához is, mivel azok eltérő tulajdonságokat kölcsönöznek neki, mint például a növekedési erély, a gyümölcsméret vagy a termőre fordulás ideje. Az alanyokat olyan szelektált jellemzők alapján választják ki, mint a szárazságtűrés, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A szőlőtermesztésben leggyakrabban a szőlőgyökértetűnek (filoxéra) ellenálló alanyokra oltják a töveket, míg a hobbikertekbe szánt szőlőknél ez nem mindig jellemző.

Döntő jelentőségű az alany és a ráoltott növény közötti affinitás. Fontos, hogy az alany képes legyen befogadni az új fajta szöveteit – ezt a tulajdonságot összeférhetőségnek (úgynevezett affinitásnak) nevezzük. Könnyen olthatók a fajon belüli növények (amikor fajtákat oltanak az alapfajra), de változó eredménnyel olthatók a nemen belüli eltérő fajok is (például kajszibarack szilvára). Különböző nemzetségekbe tartozó növényeket azonban csak ritkán oltanak egymásra, bár sok körtefajtát birsalanyra oltva termesztenek.

Alanynak általában a növénynek azt a részét nevezzük, amely a gyökérzetet, vagy a gyökérzetet és a föld feletti rész egy szakaszát – a törzset – alkotja (törzsbe vagy koronába történő oltás esetén). Ilyenkor a koronát a nemes fajta adja. Ugyanakkor például az Ontario almafajta esetében alkalmazzák az úgynevezett közbeoltást is: ekkor az alany adja a gyökérzetet, egy másik fajta a törzset, az almafajta pedig a koronát.