Szilva himlővírus

A szilva himlővírus (Plum pox virus, PPV) a csonthéjasok legveszélyesebb és legelterjedtebb vírusos betegsége Európában. A betegség jelentős gazdasági károkat okoz, nemcsak a terméshozam csökkenésével, a gyümölcsök kisebb méretével és romló minőségével, hanem a fák általános állapotának leromlásával és korai pusztulásával is. Az első tüneteket az első világháború után észlelték a Balkánon és térségünkben is. A betegséget, annak oltással való terjedését és vírusos eredetét 1933-ban Atanasov professzor írta le először Bulgáriában. Magyarországon és a környező államokban a vírus mindenütt jelen van, a cseresznye és a meggy kivételével minden csonthéjas fajt megtámad, leginkább a szilvát és a mirabolánt.

Biológia
A szilva himlővírus a Potyviridae család Potyvirus nemzetségébe tartozik. A PPV rendkívül változékony, eddig 7 törzsét írták le, amelyek biológiai és molekuláris tulajdonságaikban térnek el. Közép-Európában leggyakrabban a PPV-D, PPV-M és PPV-Rec törzsek fordulnak elő. Világszerte a PPV-D (Dideron) a legelterjedtebb, amely a Prunus nemzetség legtöbb faját fertőzi. A PPV-M (Marcus) inkább az őszibarackot, míg a PPV-Rec (Recombinant) főként a szilvát károsítja. További törzsek (PPV-C, PPV-W, PPV-T, PPV-EA) a világ más tájain, például Törökországban, Egyiptomban vagy Kanadában azonosíthatók.

Átvitel és terjedés
A vírus vegetatív úton, szaporítóanyaggal (oltványokkal) terjed nagy távolságokra. A természetben levéltetvek terjesztik (pl. zöld őszibarack-levéltetű, komló-levéltetű), amelyek szívogatásukkal rövid idő alatt átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. A fertőzés kezdetén a vírus csak egyes ágakban van jelen, de évek alatt az egész fában elterjed. A toleráns fajtákban a vírus ugyanúgy szaporodik, mint az érzékenyekben, de a tünetek kevésbé láthatóak. A rezisztens fajtáknál a víruskoncentráció alacsony, a hiperszenzitív reakciót mutató fajtáknál pedig a fertőzött szövet elhalása megakadályozza a vírus további terjedését a fában. A fertőzés terjedése a beteg fák eltávolításával lassítható, de egy érzékeny fajtákból álló, tíz évnél idősebb ültetvény általában már teljesen fertőzött.

Előfordulás
A szilva himlővírus Kelet- és Közép-Európában a legelterjedtebb, de jelen van Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Észak-Afrikában is. A szigorú növényegészségügyi intézkedéseknek köszönhetően Ausztráliában és Új-Zélandon nem fordul elő.

Gazdanövények
Minden csonthéjas faj gazdanövény, legfontosabbak a szilva, kajszibarack, őszibarack, japán szilva és mirabolán, kevésbé a cseresznye, meggy és mandula. A vadon élő vagy díszváltozatok (pl. kökény) is fertőződhetnek, és forrásai lehetnek a termesztett fajták megbetegedésének.

Tünetek
A tünetek a növény minden részén – virágon, termésen, kérgen – megjelenhetnek, de leggyakoribbak a leveleken. A rezisztens fajták gyakran tünetmentesek, a toleráns fajtáknál pedig a gyümölcsökön általában nem látszik elváltozás. A legjellemzőbb tünet a leveleken látható világos, klorotikus gyűrűk és vonalak, valamint a gyümölcsökön megjelenő színes gyűrűk (kajszi, őszibarack, nektarin). A szilvánál a leglátványosabb a gyümölcsök deformációja (innen a bolgár "sharka", azaz himlő elnevezés). Érzékeny fajtáknál a foltok sárgulhatnak, barnulhatnak, a szövetek elhalhatnak. Jellemző a gyümölcshús elszíneződése, a magokon látható gyűrűk, valamint a gyümölcsök kényszerérése és tömeges lehullása. Súlyos esetben a kéreg elhalása és az ágak, vagy az egész fa pusztulása is bekövetkezhet.