Foltos árvacsalán 'White Nancy' Lamium maculatum 'White Nancy'

Termék részletes leírása

Foltos árvacsalán 'White Nancy' - Európából, Észak-Afrikából és Nyugat-Ázsiából származó, tarackoló évelő, amely jellemzően erdőszéleken és cserjések peremén él. A 'White Nancy' fajta alacsony, kúszó állományt alkot. Gyökerező szárakkal terjed, és fokozatosan összefüggő szőnyeggé záródik. Mintegy 15–20 cm magasra nő, szélességben gyakran 50–60 cm-re terül szét. Levelei szív alakúak, feltűnően erezettek, túlnyomórészt ezüstösek, keskeny sötétzöld szegéllyel, így árnyékban világos foltként hatnak a sötétebb zöld között. Májusban és júniusban rövid, csúcsálló füzérekben nyílnak fehér, kétajkú virágai. Nektárt és virágport kínálnak, ezért vonzzák a méheket és más beporzókat. Az állomány részben örökzöld, enyhe teleken tovább megtartja leveleit. Kompozícióban jól kiegészíti az árnyékliliomokat, páfrányokat, hunyorokat és tűzesőket, ahol az ezüstös lomb kiemeli a levelek szerkezetét és a szegélyvonalakat. Levelei általában nem feltűnően illatosak, szépsége az ezüst és a zöld kontrasztján alapul. Kertekben gyakran használják kövek közötti kitöltésre is az árnyékosabb részeken, ahol gyökerező hajtásai megkötik az aprószemcsés talajt. Finom eleganciát és frissességet visz a kertbe. Igénytelen, hosszú ideig virágzó növény, amely bájt és szépséget kölcsönöz a szabadtéri tereknek.

Termesztés: Az árvacsalánok árnyékban és félárnyékban fejlődnek jól, ideálisan szélvédett helyen, cserjék és fák alatt, hűvösebb talajú, nyári tűző naptól mentes mikroklímában. A legmegfelelőbb a humuszos, laza és jó vízáteresztő, közepesen nedves talaj, komposzttal vagy lombkomposzttal keverve. Nehéz agyagtalajon beválik a drénréteg és a kavics hozzáadása. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–8, a tarka levelű fajtáknál a rajzolat mérsékelt árnyékban gyakran kifejezettebb. Az ültetés márciustól októberig végezhető, melegebb vidékeken ősszel is. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés. Begyökeresedés után a növények árnyékban elviselik a rövid szárazságot, a hosszan tartó aszály azonban megritkítja az állományt és lerövidíti a virágzást. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő a komposzt vagy kevés lassan oldódó műtrágya, a túlzott nitrogénadagolás puha növekedést okoz. A fő virágzás után ajánlott a túlnőtt hajtások visszavágása, ami elősegíti a tömörödést és a lomb megújulását. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs stabilizálja a nedvességet, visszaszorítja a gyomokat és télen védi a gyökérnyakat, ugyanakkor kerülni kell a tartós túlnedvesedést. Edényben jó vízáteresztő, drénezett közeget használunk, az öntözés gyakoribb, télen főként a pangó víz jelent veszélyt. Az ajánlott ültetési távolság 25–35 cm, vagyis a növekedés gyorsaságától függően nagyjából 8–12 tő négyzetméterenként. A leggyakoribb gondot a fiatal hajtásokon a csigák, szárazság és sűrű állomány esetén a levéltetvek és a lisztharmat jelentik, nedves télen gyökérrothadás is előfordulhat. Fagytűrése hazai viszonyok között általában −25 és −30 °C körül van, döntő a jó vízáteresztő talaj és a téli túlnedvesedés elleni védelem.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026