Foltos sédkender 'Riesenschirm' Eupatorium maculatum 'Riesenschirm'

Termék részletes leírása

Foltos sédkender 'Riesenschirm' - botanikailag Eutrochium maculatum néven szerepel, a kertészeti gyakorlatban azonban gyakran a régebbi Eupatorium néven ismert. Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol nedves réteken, mocsaras területek szegélyében és patakok mentén nő. A 'Riesenschirm' fajta a szezon során erős, sötét borvörös–bíborfekete szárakat és dús, lándzsás, fűrészes szélű, élénkzöld lombot fejleszt. Augusztusban és szeptemberben a szárak csúcsán ernyőhöz hasonló csúcsálló bugák jelennek meg, amelyek általában 20–30 cm szélesek. A bimbók borvörösen nyílnak, majd kinyílva világos rózsás bíbor árnyalatba váltanak, a virágzat enyhén illatos, és a méhek, poszméhek és lepkék is tömegesen látogatják. Elvirágzás után pelyhes kaszattermések képződnek, a száraz állomány sziluettje télen is megőrzi szerkezetét. Természetközeli kiültetésekben díszfüvekkel, kasvirágokkal, varjúhájakkal (Hylotelephium) vagy vízfelületek mellett érvényesül. Szoliterként bármely kertben szépen kiemelkedik. Jól ellenáll a szélnek és az esőnek. Teljesen fagytűrő. 

Termesztés:  Teljes napon és enyhe félárnyékban egyaránt jól fejlődik, ilyenkor erős szárakat nevel, és júliustól szeptemberig apró virágokból álló, lepkecsalogató sátorozó virágzatokat hoz. Szélvédett hely ajánlott, huzatos helyen a szárak megdőlnek, a magasabb formáknál támaszra is szükség lehet. Mélyebb, humuszos és tápanyagdús, tartósan enyhén nedves, de télen nem pangóvizes talajban nő a legjobban, ajánlott pH 6,0–7,5. Nehéz agyagtalajon érdemes drénréteget kialakítani, és komposztot meg kavicsot keverni a talajba. Az öntözést főleg az első évben és a bimbóképződés idején kell rendszeresen biztosítani, a kiszáradás megrövidíti a virágzást. A begyökeresedett tövek rövid szárazságot elviselnek, a legérzékenyebbek azonban a téli túlnedvesedésre. Trágyázásként általában elegendő tavasszal komposztot vagy lassan oldódó műtrágyát adni, a túlzott nitrogén fokozza a szárak megdőlését. A metszést a tél végén vagy kora tavasszal végezzük, az elszáradt szárakat 5–10 cm-re kell visszavágni, a száraz virágzatok a téli látvány kedvéért meghagyhatók. A 3–5 cm vastag komposztmulcs kiegyenlíti a talaj nedvességét és visszaszorítja a gyomokat. Az ültetés márciustól májusig vagy szeptemberben és októberben a legsikeresebb. Edényben legalább 30–40 l-es nagy térfogatot, agyagos összetevővel dúsított ültetőközeget és rendszeres öntözést igényel, télen a cserepet érdemes védeni az átfagyástól és a túlnedvesedéstől. A begyökeresedett tövek fagytűrése fajtól és forrástól függően kb. -26 és -34 °C között van. A tőtávolság kompaktabb fajtáknál 50–70 cm, magasaknál 80–100 cm, ez nagyjából 2–4 növény/m². A betegségek közül szárazságban és sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a tavaszi hajtásokon levéltetű és csiga. Meleg, kiszáradó lejtőkön a növekedés lelassul, előnyösebb a kerti tó melletti mikroklíma vagy a vályogos kerti talaj, a tövek osztását általában tavasszal, 3–5 évente végezzük.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.01. 2026