Francia levendula Lavandula stoechas

Termék részletes leírása

Francia levendula - mediterrán faj, amely természetes körülmények között a garrigue és a macchia köves, gyakran savanyú vagy semleges, nyáron száraz talajain nő. A kertekben sűrű, hengeres fejecskét formáló virágzatáért kedvelik, amelynek csúcsát néhány feltűnő, lilától bíborig terjedő árnyalatú fellevél díszíti, kis koronára emlékeztetve. A kis cserje örökzöld, felálló, általában 0,5–0,7 m magas és 0,4–0,6 m széles, keskeny, szürkészöld levelei szétdörzsölve erősen illatosak. Virágai májustól júliusig nyílnak, meleg nyarakon gyengébb második virágzás is követheti. A növényt kedvelik a méhek, és a pihenőhely mellé állított edényekben hamar beillatosítja a környezetét. Kompozíciókban jól illik a rozmaringhoz, a cipruskához, alacsony díszfüvekhez és a kavicsos ágyások szárazságtűrő évelőihez, ahol sötét virágfejei hangsúlyos foltot alkotnak. A fejecskéket apró, csöves virágok alkotják, amelyeket szürkéslila csészék vesznek körül, így a növény elvirágzás után is díszítő hatású. Illata fűszeresen gyantás, eltér a keskenylevelű levendulától, és a melegben könnyedén betölti a környezetét. Virágai szárazkötészeti célra is száríthatók, gyakrabban azonban a látványért és a beporzó rovarokért ültetik.

Termesztés: Hazai viszonyok között a Lavandula stoechas teljes napon, szélvédett helyen és a lehető legjobb vízelvezetésű talajban termeszthető a legbiztosabban. Homokos vagy kavicsos föld a megfelelő, edényben mediterrán növényeknek való, drénréteggel ellátott közeg, pH körülbelül 6–8. Az öntözés mérsékelt, újabb vizet csak a közeg kiszáradása után kap, a tartós túlnedvesedés rothadást és szürkepenészt okozhat. A trágyázás mérsékelt, a tápanyagtöbblet a levélnövekedést fokozza az illat és a hajtások beérése rovására. Konténeres növényként márciustól októberig ültethető, általában májustól júliusig virágzik. Fagytűrése körülbelül -10 °C-ig terjed, érzékenységét a téli nedvesség fokozza, ezért szabadföldi ültetésnél téli takarás és száraz ásványi mulcs ajánlott. Edényben gyakran világos, fagymentes helyen telel, ideálisan 2–8 °C körül, csak minimális öntözéssel. A metszést elvirágzás után és tavasszal ismét végezzük, mindig a zöld részbe vágva, hogy a cserje sűrű maradjon. Ágyásban 45–60 cm-es ültetési távolság ajánlott, azaz kb. 3–5 tő négyzetméterenként. Fontos elkerülni a nehéz, agyagos talajokat, ahol télen pang a víz, és hideg időszakban nem szabad túlöntözni. Edényes növénynél segít a fedett helyre állítás, hogy a közeget télen ne áztassa az eső. Lehetséges kártevői a levéltetvek és a kabócák (tajtékos kabóca), legyengült növényeken időnként takácsatka is megjelenhet. Vágott virágként a virágszárakat inkább kiegészítésként használják, a fő hatást a cserjén hagyott teljes virágfejek adják.

 Szerző: Kristýna | Revízió: 25.02. 2026