Francoa sonchifolia Francoa sonchifolia

Termék részletes leírása

Francoa sonchifolia - örökzöld évelő, amely Dél-Chiléből származik. A természetben félárnyékos, nedvesebb hegyi völgyekben és a valdíviai erdők szegélyén nő, gyakran jó vízelvezetésű, köves talajon. Hullámos, mélyen karéjos, feltűnő csúcsi cimpájú levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, a levelek felülete finoman érdes vagy szőrös, és a rózsa télen is megtartja az állomány szerkezetét. Június végétől vagy júliusban erős, el nem ágazó, általában 60–80 cm magas virágszárak nőnek, rajtuk 1–2 cm átmérőjű apró virágokból álló fürtös virágzatokkal. A virágzás szeptemberig tart. A virágok halvány- vagy élénk rózsaszínek, sötétebb erezettel vagy foltokkal, így finoman festett porcelánra emlékeztetnek. A virágzó szárak jól tartják formájukat, ezért csokrokba szánt vágott virágként is felhasználhatók. A tő nyugodtan 45–60 cm szélesre terebélyesedik, és 2–5 év alatt éri el teljes méretét. Ágyásokban az ültetések szegélyén, cserjék és rózsák alatt érvényesül, jól illik gólyaorrokhoz, tűzesőkhöz vagy finom, alacsony díszfüvekhez. Illata alig érezhető, fő hatását a virágok rajzolata és a levelek fölé emelkedő áttetsző sziluett adja.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos, ideális esetben szélvédett termőhelyet igényel. Humuszos, tápanyagban gazdag, mérsékelten nedves, gyorsan elvezető talajt kedvel, az ajánlott pH nagyjából 6,0–7,0. Nehéz, agyagos talajon a vízelvezetést kavics és komposzt hozzáadásával javítjuk, mivel a téli pangó víz gyakrabban okoz pusztulást, mint maga a fagy. Az ültetés általában márciustól októberig végezhető, leggyakrabban tavasszal vagy kora ősszel. 45–50 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként nagyjából 3–5 növényt ültetünk. Az öntözés főként a virágszárak fejlődése idején legyen rendszeres, a lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs kiegyenlíti a talaj nedvességét. A tavaszi komposztos trágyázás erősíti a töveket, a túlzott nitrogén viszont gátolja a virágzást. Az elvirágzott szárak eltávolítása meghosszabbítja az állomány díszértékét. A begyökeresedett növények rövid ideig nagyjából -10 °C-ot viselnek el, száraz, jó vízáteresztő talajban akár -15 °C körüli hőmérsékletet is kibírhatnak, hazai viszonyok között könnyű téli takarás és a tartós téli nedvesség elleni védelem válik be. Edényes termesztéshez mélyebb, vízelvezető nyílással és drénréteggel ellátott cserepet választunk, a közeget egyenletesen nedvesen tartjuk. Hosszabb, hó nélküli fagyok idején segít a téli nap elleni árnyékolás és a lombtakarás. Szaporítása tavaszi magvetéssel vagy tavaszi tőosztással történik. Túl sűrű állományban és tartós nedvesség esetén levélfoltosság jelentkezhet.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.2. 2026