Fürtös harangcsarab Enkianthus campanulatus

Termék részletes leírása

Fürtös harangcsarab - a növény Japán hegyvidéki területeiről származik, ahol erdőszéleken és az aljnövényzetben, savanyú, jó vízáteresztő talajon nő. A hangafélék családjába tartozik, a rododendronok rokona. Felálló, idővel szétterülő, finoman elágazó szerkezetű cserje. Hazai viszonyok között 2–3 m magasra és 1,5–2 m szélesre nő, éves növekedése 15–25 cm körül alakul. Elliptikus levelei 3–6 cm hosszúak, tavasszal világoszöldek, nyáron sötétebbek. Legszebb időszaka az ősz, amikor lombja élénk vörös, narancs és bíbor árnyalatokba fordul. Virágai májusban és júniusban jelennek meg az előző évi vesszőkön, 5–10 cm hosszú, csüngő fürtökben. Az egyes virágok korsó alakúak, krémszínűek, finom rózsaszín erezettel. Termése apró toktermés, díszértéke nincs. A cserje nagyon természetes hatást kelt az erdőkertekben, azáleák, babérhangák (Pieris) és rododendronok társaságában, ahol érvényesül a textúrák és a színek kontrasztja.

Termesztés: A sikeres termesztéshez 4,5–5,5 pH-jú, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, savanyú talaj szükséges. A termőhely legyen félárnyékos, vagy olyan hely, ahol csak a reggeli nap éri, és védett az erős déli napsütéstől, valamint a kiszárító szelektől. Ültetése tavasszal márciustól májusig, illetve ősszel szeptembertől októberig végezhető. A talajt érdemes tőzeggel vagy lombkomposzttal dúsítani, és egyenletesen nedvesen tartani, de nem túlöntözni. Ajánlott a kéregmulcs, amely segít stabilizálni a közeg nedvességét és savasságát. Tavasszal savanyú talajt kedvelő növényeknek való tápanyaggal érdemes trágyázni. Metszése nem szükséges, elvirágzás után csak enyhe ritkítás javasolt. Fagytűrése körülbelül −25 °C, a fiatal növényeket az első teleken célszerű mulccsal védeni. Csoportos ültetésnél 1–1,5 m tőtávolság ajánlott, ez nagyjából 1 db-nak felel meg 1–2 m²-enként. A cserje általában ellenálló, nem megfelelő pH mellett azonban sárgaság (klorózis) léphet fel.

Szerző: Jana | Revízió: 18.2.2026