Fürtös kőtörőfű 'Lutea' Saxifraga paniculata 'Lutea'

Termék részletes leírása

Fürtös kőtörőfű 'Lutea' - párnás évelő, amely a mésztartalmú sziklákhoz és törmeléklejtőkhöz kötődő tőrózsás kőtörőfüvek csoportjába tartozik. A Saxifraga paniculata faj a természetben Európa és a Kaukázus hegyvidékein, valamint Észak-Amerikában fordul elő, szűk sziklarepedésekben, ahol a víz gyorsan elfolyik. A 'Lutea' fajta sárga virágú változat, amely megőrzi a tőrózsák ezüstös megjelenését. Levelei bőrneműek, visszás lándzsásak, finoman fogazottak, szélükön világos mészkiválások képződhetnek, ezért a tő virágzáson kívül is tiszta, „kőszerű” hatást kelt. A tőrózsák 3–5 cm magasak, és fokozatosan alacsony, nagyjából 25–35 cm széles párnákat alkotnak. Májusban és júniusban a levelek fölé 10–15 cm-es, egyenes virágszárak emelkednek, amelyek apró, halványsárga virágokból álló bugás virágzatot hordoznak. Virágait apró beporzók látogatják. A növény mészkő sziklakertekben, száraz kőfalak réseiben és kővályúkban érvényesül, ahol jól illik kövirózsákhoz, varjúhájakhoz és kakukkfűhöz. A tőrózsás kőtörőfüveknél az egyes tőrózsák néhány év után kimerülhetnek, a tövet azonban a rövid indákon fejlődő fiatal tőrózsák megújítják.

Termesztés: Teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet, mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mert a téli nedvesség gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Sovány, ásványos, kaviccsal és zúzottkővel kevert talaj való neki, ideálisan semleges vagy gyengén lúgos, pH 6,5–7,8. Kötött talajban az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely csökkenti a tőrózsa szennyeződését és a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért a növényt nem ültetik lombbal betemetett, hosszú hótakarójú zugokba. A csemeték ültetés után általában gyorsan megerednek, öntözésre főleg ültetés után és tartós nyári szárazság idején van szükség, később a növény a szárazabb tartást is elviseli. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal és virágzás után kis adagok ajánlottak, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, virágzás után a virágszárak visszavághatók, így a tőrózsa tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényes nevelése is lehetséges, ha vízelvezető réteget és zúzalékot tartalmazó ásványos közeget használnak, télen fontos az edényt a tartós esőtől védeni. Ültetése márciustól októberig lehetséges, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolsággal négyzetméterenként mintegy 16–20 tő szükséges. Fagytűrése kerti körülmények között általában -30 °C körül van, leggyakoribb probléma a túlöntözés okozta rothadás, ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák okoznak kárt, főleg esős teleken.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026