Fürtös kőtörőfű 'Mt. Maglic' Saxifraga paniculata 'Mt. Maglic'

Termék részletes leírása

Fürtös kőtörőfű 'Mt. Maglic' - tőlevélrózsás évelő a mészkedvelő kőtörőfüvek csoportjából, amelyek a természetben gyors vízelfolyású sziklapárkányokon és -repedésekben élnek. A Saxifraga paniculata faj elterjedése széles, cirkumboreális: Európa és a Kaukázus hegységeiben, valamint Észak-Amerika hűvösebb vidékein is előfordul. A fajta neve a Maglić-hegyre utal. A növény húsos, bőrnemű levelekből sűrű, talajközeli tőlevélrózsákat nevel, a levelek széle finoman fogazott, és gyakran világos mészkiválások díszítik. Ennek köszönhetően lombja ezüstöszöld tónusú, párnája virágzáson kívül is tiszta hatást kelt. A tő rövid tarackokkal lassan terjed, és nagyjából 25–35 cm széles, alacsony párnát alkot. A tőlevélrózsás kőtörőfüveknél az idősebb rózsák néhány év után kimerülhetnek, az állományt azonban a körülöttük fejlődő fiatal rózsák megújítják. Maguk a tőlevélrózsák 3–5 cm magasak, virágzáskor mintegy 10–15 cm-es egyenes szárak emelkednek ki belőlük. A virágok májusban és júniusban nyílnak, aprók, többnyire fehérek, néha alig észrevehető pettyezéssel, és az apró beporzók szívesen látogatják őket. A 'Mt. Maglic' mészköves sziklakertekbe, száraz kőfalak réseibe, kavicságyásokba és kővályúkba való, ahol jól illik a kövirózsákhoz, a varjúhájakhoz és a kakukkfűhöz.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mert a téli nedvesség gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Szegény, ásványi, kaviccsal és kőzúzalékkal kevert talaj való neki, ideálisan semleges vagy enyhén lúgos, 6,5–7,8 pH-jú. Kötött talajban az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely megóvja a tőlevélrózsát a szennyeződéstől, és csökkenti a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért nem ajánlott olyan zugokba ültetni, ahol sokáig megmarad a hótakaró. A kiültetett konténeres növények általában gyorsan megerednek, öntözésre főként ültetés után és tartós nyári szárazságban van szükség, később a növény a szárazabb körülményeket is elviseli. A trágyázás legyen mértékletes, inkább kis adagokban tavasszal és virágzás után, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, virágzás után a virágszárak visszavághatók, így a tőlevélrózsák kompaktak maradnak, és minimális bolygatás mellett hosszú életűek. Edényben is nevelhető, ha vízelvezető réteg és zúzalékot tartalmazó ásványi közeg kerül bele, télen fontos az edényt megóvni a tartós esőtől. Ültetése márciustól októberig lehetséges, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként mintegy 16–20 tővel számolnak. Kerti körülmények között fagytűrése általában -30 °C körül van, leggyakoribb probléma a túlnedvesedés okozta rothadás, főként esős teleken, ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák okoznak kárt.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026