Fürtös kőtörőfű 'White Hill' Saxifraga paniculata 'White Hill'

Termék részletes leírása

Fürtös kőtörőfű 'White Hill' - alacsony, párnás évelő, amely a Ligulatae szekcióba, vagyis a levélszélükön mészkiválást hordozó, tőrózsás kőtörőfüvek közé tartozik. A természetben cirkumboreális elterjedésű, Európa és a Kaukázus hegyvidékein, valamint Észak-Amerika hűvösebb részein fordul elő, leggyakrabban sziklapárkányokon, törmeléklejtőkön és keskeny repedésekben, ahol a víz gyorsan elfolyik. A 'White Hill' fajta sűrű, talajközeli tőrózsákat fejleszt szürkészöld, bőrszerű levelekből, amelyek finoman molyhosak lehetnek, szélüket pedig mintha mészszemcsék „hintenék be”. A levelek keskeny visszás lándzsásak, finoman fogazottak, és a tőrózsában tiszta, geometrikus rajzolatot alkotnak. A tőrózsák mintegy 3–5 cm magasak, és fokozatosan körülbelül 20–30 cm széles, alacsony párnává záródnak. Az egyes tőrózsák néhány év után elhalhatnak, a tő azonban megőrzi formáját a rövid indákon fejlődő fiatal tőrózsáknak köszönhetően. Júniusban és júliusban jelennek meg a nagyjából 10–15 cm-es, felálló, gyakran vöröses árnyalatú szárak, amelyek kb. 1 cm széles apró virágokból álló laza bugákat hordoznak. A szirmok fehérek, a virág közepe sárga, a virágokat apró beporzó rovarok keresik fel. Kompozícióban jól illik kövirózsákhoz, varjúhájakhoz, pázsitviolákhoz és kakukkfűhöz, ahol a tőrózsák ezüstös szegélye kiemeli a kő szerkezetét.

Termesztés: Teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mert a téli nedvesség gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. A sovány, ásványos, zúzottköves, kavicsos talaj a megfelelő, ideálisan semleges vagy enyhén lúgos, pH 6,5–7,8 közötti. Kötött talajnál az ültetőgödörbe durva homokot és kőzúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely csökkenti a tőrózsa szennyeződését és a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért nem ültetik avarral telt, hosszan hóval borított zugokba. A konténeres növények ültetés után általában gyorsan megerednek, öntözésre főként ültetéskor és hosszú nyári aszály idején van szükség, később a növény a szárazabb körülményeket is elviseli. A trágyázás legyen mértékletes, inkább kis adagokban tavasszal és virágzás után, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, virágzás után a virágszárak visszavághatók, így a tőrózsa tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha drénréteget és kőzúzalékot tartalmazó ásványos közeget használnak, télen fontos az edényt a tartós esőtől megóvni. Ültetése márciustól októberig lehetséges, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként körülbelül 16–20 növénnyel számolnak. Fagytűrése kerti körülmények között általában -30 °C körül van, a leggyakoribb probléma a túlöntözés okozta rothadás, ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák károsítanak, főként csapadékos teleken.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026