Fürtös poloskavész Cimicifuga racemosa

Termék részletes leírása

Fürtös poloskavész - rizómás évelő a boglárkafélék családjából, Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol humuszos lomberdőkben és nedves lejtőkön nő. A kertben mélyen szeldelt, sötétzöld levelekből álló, lassan terjedő, általában 60–90 cm széles tövet nevel, és teljes méretének eléréséhez gyakran 2–3 évre van szüksége. Virágzáskor 1,5–2 m magas, karcsú szárakat hoz, amelyek apró, krémfehér virágokból álló fürtökben végződnek. Az egyes virágfüzérek 30–60 cm hosszúak, augusztustól szeptemberig virágoznak, hűvösebb ősszel gyakran októberig is. A virágok finoman illatoznak, a beporzók szívesen látogatják őket, elvirágzás után dekoratív száraz terméságazat marad. A növény fogyasztásra nem alkalmas, gyermekes vagy háziállatos kertekben számolni kell azzal, hogy minden része lenyelve mérgező lehet. Rizómáját hagyományosan a gyógynövényászatban és egyes növényi készítményekben használják, főként triterpén-glikozidokat és fenolos vegyületeket tartalmaz. Kompozícióban félárnyékos helyen függőleges hangsúlyt ad, jól társítható árnyékliliomokkal, páfrányokkal, bőrlevelekkel vagy tollbugákkal, fehér virágfüzérei pedig meghosszabbítják a szezont abban az időszakban, amikor sok árnyéktűrő évelő már nem virágzik.

Termesztés: Hazai viszonyok között félárnyékban vagy szórt fényben fejlődik a legjobban, a déli tűző naptól és a szárító széltől védve. Mély, humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajt kedvel. Kötött agyagtalajban segít a durvább komposzt és homok bekeverése, valamint vízelvezető réteg kialakítása. Jól reagál a lombkomposztból vagy komposztból készült mulcsra, amely stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Enyhén savanyú, körülbelül pH 5,0–6,5 közötti talaj ajánlott. Ültetése általában tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptembertől októberig történik, amikor a talaj meleg és nedves. Aszályos időszakban hasznos a kiegészítő öntözés, mert a hosszú szárazság lerövidíti a virágzást és gyengítheti a lombozatot. Trágyázásként általában elegendő a tavaszi komposzt, a túl magas nitrogénadag laza, puha növekedést okoz. A virágszárakat elvirágzás után eltávolítjuk, a leveleket természetes védelemként tavaszig meghagyjuk, vagy tél végén visszavágjuk. A fajta kb. 120–150 cm magasra és 60–80 cm szélesre nő, a teljes hatás érdekében kb. 60 cm-es tőtávolságra ültetjük, ez körülbelül 3 növény négyzetméterenként. Kb. -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal ültetések meghálálják a téli mulcstakarást. Betegségek ritkán támadják, túlöntözés és kötött talaj esetén előfordulhat gyökérrothadás, a fiatal hajtásokon időnként levéltetű jelenik meg. Edényben csak nagyobb, vízelvezetéssel ellátott tartóban, folyamatos öntözés mellett nevelhető, mert gyökérzete mélységet igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.1. 2026