Fűzlevelű madárbirs Cotoneaster salicifolius

Termék részletes leírása

Fűzlevelű madárbirs  - örökzöld, keményebb teleken részben lombhullató díszcserje a rózsafélék családjából. Délnyugat-Kínából és Tibetből származik, ahol ritkás bozótosokban, lejtőkön és hegyi völgyekben él. A kertben felfelé törő vagy szélesen szétterülő cserjévé fejlődik, a termőhelytől és a metszés módjától függően általában 3–5 m magas és 3–5 m széles. Hajtásai sűrűk, ívesen szétterülnek, és keskeny, lándzsás, akár kb. 9 cm hosszú leveleket viselnek. A levelek sötétzöldek, fényesek, fonákjuk világosabb és finoman molyhos, így a cserje télen is nyugodt, elegáns hatást kelt. Májustól júniusig apró, fehér, ötszirmú virágok nyílnak csomókban. Meleg időben méhek és más beporzók látogatják. Nyár végétől őszig piros, gömbölyű, kb. 0,5 cm átmérőjű almácskatermések érnek, amelyek gyakran télig az ágakon maradnak. A termések díszértékűek, a madarak szívesen fogyasztják, emberi fogyasztásra nem használatosak. A faj alkalmas szoliternek, örökzöld takarásnak, szabadon növő élősövénynek, magasabb formára nyírt cserjének és évelőágyások hátterének is. Kompozíciókban jól mutat finom díszfüvekkel, gyöngyvesszőkkel, bangitákkal, borbolyákkal, mahóniákkal, hunyorokkal és világos színű hagymásokkal.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik jól, árnyékban ritkássá válik, kevésbé virágzik és terem. Jó vízáteresztő, humuszos, jó vízelvezetésű talajt kedvel, amely nem szárad ki teljesen, de tartósan sem marad vizes. Elviseli az enyhén savanyú és a meszes talajt is, tájékoztató jelleggel a pH 5,5–7,5 közötti értéket. Ültetés után az első szezonban rendszeres öntözés ajánlott, később viszonylag jól tűri a szárazságot. Elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás komposzttal vagy díszfáknak és díszcserjéknek való lassan oldódó műtrágyával, a kéreg- vagy faapríték mulcs segít tisztán tartani a növény alját. A metszés általában a túlnövő hajtások visszavágására korlátozódik virágzás után vagy kora tavasszal, az elágazódás serkentése és a kívánt forma megtartása érdekében. Ültetésre márciustól novemberig alkalmas, fagyott talaj kivételével. Gyors záródású állomány kialakításához 40–60 cm-es ültetési távolság, azaz kb. 3–5 növény/m² használatos. A faj kb. -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt fekvésben a téli nap és a szél a levelek kiszáradását okozhatja, ezért segít a mulcs és az olvadáskor végzett téli öntözés. A betegségek közül előfordulhat tűzelhalás, száraz nyarakon lisztharmat is, a kártevők közül levéltetű vagy pajzstetű. A sérült hajtások időben történő eltávolítása és a szellős ültetés általában csökkenti a kockázatot.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.06. 2026