Fűzlevelű tölgy Quercus phellos

Termék részletes leírása

Fűzlevelű tölgy - jellegzetesen keskeny megjelenésű, középmagas fa. Körülbelül 20–30 méter magasra nő. Levelei keskenyek, megnyúltak, és a fűz leveleire hasonlítanak. Gyakran „fűzszerű leveleknek” vagy „fűz alakú leveleknek” is nevezik őket. Körülbelül 7–15 cm hosszúak és 1–2 cm szélesek. A fűzlevelű tölgy levelei összességében látványosak, és jellegzetes megjelenést kölcsönöznek a fának, ami a tájépítészet vonzó elemévé teszi. Egyedi formájuk és textúrájuk különleges látványt nyújt a kertben vagy a parkban. A fűzlevelű tölgy lombhullató, levelei azonban tovább maradnak a fán, mint néhány más tölgyfajnál. Ősszel a levelek a sárgától a barnáig terjedő árnyalatokat öltenek, ami lenyűgöző őszi látványt nyújt. Virágai sok tölgyhöz hasonlóan feltűnés nélküliek, termése makk, amely a nyár folyamán érik, és ősszel válik le kocsányos kupacsáról. A Quercus phellos összességében elegáns fa, kertekbe, parkokba és fasorokba egyaránt alkalmas. Keskeny formája és érdekes lombozata különlegességet és változatosságot visz a tájépítészeti kompozíciókba.

Termesztés: A teljes napot kedveli, fiatalon az enyhe félárnyékot is elviseli. Legjobban mélyebb, tápanyagdús, jó szerkezetű talajban fejlődik, amely üde marad, de tartósan nem vizenyős. Az optimális pH körülbelül 5,5–7,2, nehéz agyagtalajban a drénezés és a komposzt hozzáadása segít a levegőzöttség javításában. Ültetése márciustól novemberig, fagymentes időben történik, az első 1–2 évben egyenletes öntözést igényel, később a rövidebb szárazságot is elviseli. Tavasszal mértékletes trágyázás ajánlott, a lombkomposztból vagy kéregből készült takarás stabilizálja a gyökérzóna nedvességét. A metszés általában az alakító metszésre és a sérült ágak eltávolítására korlátozódik a nyugalmi időszakban, keskeny formáját alakítás nélkül is megtartja. Kifejlett korában körülbelül 20–30 m magassággal és 4–5 m szélességgel lehet számolni, fasorokban körülbelül 3–4 m tőtávolság alkalmazható. Fagytűrése körülbelül −29 °C-ig terjed, a fiatal ültetéseknek hó nélküli fagyokban jót tesz a gyökérzóna takarása. A fajt a lisztharmattal szembeni nagyobb ellenálló képességéért becsülik, ennek ellenére levéltetvek vagy gubacsképző rovarok megjelenhetnek rajta. A makkok leggyakrabban szeptemberben és októberben érnek. Utcai ültetésekben is beválik ott, ahol szabályos formájú, egészséges lombozatú fára van szükség, a talaj sózására azonban érzékenyebb lehet.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.2. 2026