Gilisztaűző varádics Tanacetum vulgare

Termék részletes leírása

Gilisztaűző varádics  - az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, amely Európából és Nyugat-Ázsiából származik, ma a mérsékelt öv más területein is elterjedt. A természetben réteken, gyomtársulásokban, utak mentén és szántók szélén nő, ahol feltűnő állományokat alkot. Körülbelül 80–150 cm magasra és 40–70 cm szélesre nő, habitusa felálló, erős, és hosszú életű. Levelei sötétzöldek, mélyen szárnyasan szeldeltek, enyhén fényesek és erősen illatosak, jellegzetes fűszeres illattal. Júliustól szeptemberig a szárak csúcsán apró, gömbölyded, élénksárga fészekvirágzatokból álló lapos sátorvirágzatok jelennek meg, nyelves virágok nélkül. A virágok feltűnőek, messziről is jól láthatók, és vonzzák a beporzókat. A fajnak nagy hagyománya van a népi gyógyászatban és ipari növényként, ma azonban elsősorban dísz- és tájképi évelőként termesztik. A növény mérgező, ezért gyermekeknek szánt kertekbe nem ajánlott. Természetközeli és vidéki kertekben, a telek szélén vagy nagyobb, lazán megtervezett évelőágyásokban érvényesül, ahol jól illik margarétákhoz, cickafarkokhoz, kasvirágokhoz vagy díszfüvekhez.

Termesztés:  Teljes napon termesztjük, enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban kevésbé virágzik. Megfelel neki az átlagos kerti talaj, ideálisan jó vízáteresztő, közepesen tápdús vagy szegényebb, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású, az ajánlott pH körülbelül 6,5–7,5. Ültetése tavasszal vagy ősszel ajánlott. Öntözésre főként ültetés után van szükség, később jól tűri a szárazságot és a rövid aszályos időszakokat. Trágyázást nem igényel, a tápanyagtöbblet bujább növekedéshez és megdőléshez vezet. Elvirágzás után az elnyílt virágzatok eltávolíthatók, így korlátozható az önmagvetés. Teljesen fagytűrő, körülbelül –30 °C-ig, a hazai viszonyok között nem igényel téli védelmet. Ajánlott ültetési sűrűség körülbelül 3–5 tő négyzetméterenként. A növény általában igen ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben.

Szerző: Jana | Revízió: 30.1.2026