Gímpáfrány Phyllitis scolopendrium

Termék részletes leírása

Gímpáfrány - a páfrány természetes élőhelye a mészkősziklák, kőgörgetegek, szurdokok és régi falak hűvösebb, árnyékos, nyirkos mikroklímája. Rövid rizómájából osztatlan, nyelv alakú levelek fejlődnek, jól látható középérrel, színükön fényesek és bőrneműek. Kertben általában 30–50 cm magasra és szélesre nő, kedvezően nedves termőhelyen a levelek a 60 cm-t is meghaladhatják. A levelek fonákán nyáron párosan elrendeződő, hosszúkás spóratartó csoportok jelennek meg, amelyek finom rajzolatot adnak a növénynek. Osztatlan levélformája révén erőteljes kontrasztot alkot a pajzsikákkal és a struccpáfránnyal, a kompozíciókban jól illik az árnyékliliomokhoz, tűzesőkhöz, hunyorokhoz, kaukázusi nefelejcsekhez és a tavaszi hagymás növényekhez. Edényben virág nélkül is elegáns, és az év nagy részében díszítő marad. Növekedése inkább lassú vagy közepes, a tő fokozatosan sűrűsödik, és szabályos tölcsért formál. Levelei zölden telelnek, enyhe teleken szinte változatlanok maradnak, kopár fagyokban részben a földre hajolhatnak, majd tavasszal újra felegyenesednek. A növény nem tüskés és nem mérgező, érzékeny személyeknél azonban munka közben a száraz levélszélek enyhe bőrirritációt okozhatnak.

Termesztés: A Phyllitis scolopendrium a félárnyékot és az árnyékot kedveli, ideális számára a szélvédett, magasabb páratartalmú hely. A legmegbízhatóbb a humuszos, nyirkos, de jó vízáteresztő talaj mészkő- vagy dolomitzúzalék hozzáadásával, az ajánlott pH kb. 6,5–7,8. Nehéz agyagtalajon durvább kavicsból készült drenázs segít, mert a túlöntözés elősegíti a rizómák rothadását. Az öntözést főként az első idényben kell rendszeresen biztosítani, később a növény a száraz árnyékot is elviseli, ha a gyökereket nem melegíti túl a csupasz talaj. Tavasszal komposztos tápanyag-utánpótlás és a nedvességet kiegyenlítő lombkomposzt-takarás ajánlott. Tavasszal a leveleket csak a sérült részektől kell megtisztítani. Az ültetés leggyakrabban márciustól májusig, illetve szeptemberben és októberben történik. Az ültetési távolság 35–40 cm, ami nagyjából 6–8 növénynek felel meg négyzetméterenként. A beállt tövek körülbelül -25 °C-ig fagytűrők, a fiatal telepítéseknek jót tesz a téli takarás. A betegségek közül tartósan pangó nedvesség esetén levélfoltosság, tavasszal pedig csigakártétel fordulhat elő. Edényes nevelésnél mélyebb cserép és több lombkomposztot, apró kérget és a vízelvezetést segítő ásványi összetevőt tartalmazó közeg válik be, az aljára drenázsréteg kerül. Télen az edényeket óvni kell a gyökérlabda átfagyásától, például burkolással vagy védett, árnyékos helyre áthelyezéssel. Kiszáradó fekvésben a talajfelszín kőtakarása segít, amely hűvösen tartja a rizómát. A tövek tősztását tavasszal, esetleg nyár végén végezzük, mindig elegendő gyökérrel minden résznél.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026