Gumós macskahere 'Amazone' Phlomis tuberosa 'Amazone'

Termék részletes leírása

Gumós macskahere 'Amazone' - az 'Amazone' fajtát magas, felálló termetéért és sötétbíbor, négyszögletes száráért kedvelik, amelyen szabályos közönként emeletesen fejlődnek a virágzatok. Levelei nagyok, hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, feltűnő erezetűek, fonákjukon finoman molyhosak, tavasszal tőlevélrózsát alkotnak. Júniustól augusztusig lila vagy rózsáslila, csöves, sisakos virágokból álló sűrű álörvök jelennek meg. Elvirágzás után a termések sokáig díszítenek, és télen is megtartják a növény sziluettjét. Kifejlett korában általában 120–150 cm magasra és 50–100 cm szélesre nő, az ágyásban természetes függőleges hangsúlyt ad. Méhlegelő növény, nektárt és virágport egyaránt kínál, virágzata vágott virágként és szárazcsokrokban is felhasználható. Díszfüvekkel, kasvirágokkal, varjúhájakkal, zsályákkal vagy vasfüvekkel társítható, ahol érvényesül az erős szárak és a környező évelők könnyedebb virágainak kontrasztja. Gyökérzete gumósan megvastagodott, ami segít átvészelni a nyári szárazságot, ugyanakkor a tartós téli pangó vizet nem tűri. Teljes méretét általában 2–5 év alatt éri el.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg a szélvédett, enyhe félárnyékot, ahol szárai kevésbé dőlnek meg. Legjobban jó vízáteresztő, mélyebb, magasabb ásványi tartalmú talajban fejlődik, amely eső után gyorsan felszárad. A meszesebb talajt is elviseli, az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0. Az öntözés főként ültetés után fontos, később a növény a szárazságot jobban viseli, mint a tartós pangó vizet, különösen télen. Mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő, tavasszal komposzttal vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó trágyával. A növényt általában a tél végén tőből visszavágjuk, a száraz virágzatok azonban télen át is meghagyhatók téli díszként. A kavicsmulcs szárazon tartja a gyökérnyakat és visszaszorítja a gyomokat. Edényben is nevelhető, mélyebb cserépben, drénréteggel és ásványi közegben, télen ajánlott az edényt átfagyás ellen védeni. Ültetése leggyakrabban március–májusban vagy szeptember–októberben történik, a 45–60 cm-es tőtávolság négyzetméterenként nagyjából 3–5 növénynek felel meg. A kifejlett tövek körülbelül -23 és -25 °C között fagytűrők, a fiatal növényeknek hótakaró nélküli fagyokban jót tesz egy könnyű fenyőgallyas takarás. Sűrű állományban lisztharmat, nedves körülmények között gyökérrothadás léphet fel, a fiatal hajtásokon olykor levéltetvek jelennek meg. Megelőzésként napos, szellős termőhely és jó vízelvezetés ajánlott. A növény tövismentes.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026