Gumós macskahere Phlomis tuberosa

Termék részletes leírása

Gumós macskahere - az árvacsalánfélék családjába tartozó, gumós évelő. Kelet- és Délkelet-Európától Nyugat- és Közép-Ázsiáig honos. A természetben napos lejtőket, száraz gyepeket és erdőszegélyeket keres mélyebb, gyakran bázikus talajon, hazai viszonyok között főként löszön. Magyarországon a legmelegebb vidékek őshonos faja, a természetben védett növény, ezért a kertekben csak termesztésből származó példányokat nevelnek. Rizómáján apró, gömbölyű gumók ülnek, ezekből tavasszal nagy, tövüknél szív alakú, feltűnő erezetű levelek tőrózsája fejlődik. A tőből felálló, négyélű, gyakran borvörös szárak nőnek, amelyek kerti körülmények között általában 80–120 cm magasak, tápdús talajon 150 cm-esek is lehetnek. A tő szélessége 45–60 cm. Júniusban és júliusban a szárakon rózsáslila virágokból álló álörvök sorakoznak „emeletekben”, így a növény kavicságyásokban is függőleges rajzolatként hat. Virágai nektárt és virágport kínálnak méheknek, poszméheknek és lepkéknek. Levelei zöldek, durvábbak, szétmorzsolva illatosak. Elvirágzott termései télig díszesek maradnak, szárazon megtartják formájukat, ami a természetközeli ültetésekben is értékes. Jól illik díszfüvekhez, zsályákhoz, cickafarkokhoz és varjúhájakhoz.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg szélvédett, enyhe félárnyékot, ahol szárai kevésbé dőlnek meg. Legjobban jó vízáteresztő, mélyebb, magasabb ásványianyag-tartalmú talajban fejlődik, amely eső után gyorsan felszárad. A meszesebb altalajt is elviseli, az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0. Az öntözés főként ültetés után fontos, később a szárazságot jobban tűri, mint a tartós pangó vizet, különösen télen. Mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő, tavasszal komposzttal vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó műtrágyával. Az állományt a tél végén általában tőben visszavágjuk, a száraz virágzatok télire téli díszként meg is hagyhatók. A kavicstakarás szárazon tartja a gyökérnyakat és visszaszorítja a gyomokat. Edényben is nevelhető mélyebb cserépben, vízelvezető réteggel és ásványi közeggel, télen ajánlott az edényt az átfagyás ellen védeni. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, a 45–60 cm-es tőtávolság nagyjából 3–5 növénynek felel meg négyzetméterenként. A beállt tövek körülbelül -23 és -25 °C között fagytűrők, a fiatal növényeknek hótakaró nélküli fagyok idején jót tesz a könnyű fenyőgallyas takarás. Betegségek közül sűrű állományban lisztharmat, nedvességben gyökérrothadás léphet fel, a fiatal hajtásokon olykor levéltetvek jelennek meg. Megelőzésként a napos fekvés, a jó szellőzés és a vízelvezetés szolgál. A növény tövismentes.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026