Gyapjas tisztesfű Stachys byzantina (lanata)

Termék részletes leírása

Gyapjas tisztesfű - Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származik, ahol természetes körülmények között száraz, köves lejtőkön és nyílt, teljesen napos élőhelyeken fordul elő. Kertben alacsony, összefüggő állományt nevel, kúszva terjedő habitussal. Kifejlett korában kb. 20-40 cm magas és 30-60 cm széles, fokozatosan oldalirányban terjed, és beborítja a felületet. Jellegzetesek hosszúkás-ovális vagy lándzsás, 5-10 cm hosszú levelei, amelyeket sűrűn finom, ezüstös szőrök borítanak. Ez a molyhos szőrözet bársonyos megjelenést kölcsönöz a növénynek, egyúttal csökkenti a párologtatást, ami természetes szárazságtűrésének kulcsa. A nyári hónapokban, általában júniustól júliusig, a levélrózsa fölött felálló virágszárak jelennek meg, apró, rózsás-lila, füzérszerű virágzatba rendeződő virágokkal. A virágokat felkeresik a méhek és más beporzók, bár a növény fő díszítőértéke a hosszan dekoratív lomb. Ezüstös leveleinek köszönhetően a Stachys byzantina kontrasztos elemként szolgál sötétzöld vagy feltűnően virágzó évelők mellett, és jól illik természetközeli, kavicsos és modern ültetésekbe is.

Termesztés: Sikeres termesztéséhez napos vagy enyhén félárnyékos, nagyon jó vízáteresztő talajú termőhely szükséges. Legjobban könnyű, homokos vagy kavicsos, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajban fejlődik. A pangó víz és a nehéz, agyagos talaj gyökérrothadáshoz és a levelek romló megjelenéséhez vezethet. Leggyakrabban tavasszal vagy ősszel ültetik, négyzetméterenként kb. 9-12 db-ot, hogy az állomány gyorsan záródjon. Öntözésre csak ültetés után és tartós szárazság idején van szükség, trágyázást nem igényel. A tisztesfű -28 °C-ig teljesen fagytűrő, hazai viszonyok között nem igényel téli védelmet. Csupán olyan száraz termőhely ajánlott, ahol télen nem áll meg a víz. Betegségek és kártevők ritkán fordulnak elő, a leggyakoribb probléma a túlzott nedvesség.

Szerző: Jana | Revízió: 2.2.2026