Gyertyás keserűfű 'Black Field' Polygonum amplexicaule 'Black Field'

Termék részletes leírása

Gyertyás keserűfű 'Black Field'  - syn. Persicaria amplexicaulis. A keserűfű egyik legszebb fajtája, jellegzetessége a szép és feltűnő kárminvörös virágzat. Hegyvidéki évelő, a Himalájából és Délnyugat-Kínából származik, természetes élőhelyén réteken és vízfolyások nedvesebb szegélyén él. A 'Black Field' fajta a legsötétebben virágzó formák közé tartozik. Sűrű, tömör tövet nevel, amely általában 0,7–0,9 m magas és 0,6–0,8 m széles. Tőlevelei oválisak vagy szív alakúak, 15–25 cm hosszúak, sötétzöldek, szilárd tapintásúak. A virágzó szárak a lombozat fölé emelkednek, és számos karcsú, kb. 7–10 cm hosszú füzért hordoznak. A virágzás kezdetén a bimbók szinte feketék, nyíláskor mély rubin- vagy vérvörös színűvé válnak. A virágzás hosszan tart, június végétől vagy júliustól októberig, gyakran az első fagyokig. Illata jelentéktelen. Virágzata vonzza a beporzókat, és az ágyásban markáns függőleges hangsúlyt ad, amely jól illik a díszfüvekhez, varjúhájakhoz, kasvirágokhoz vagy kúpvirágokhoz, cickafarkok tányérvirágzataihoz és a világos őszirózsákhoz. Ideális ágyásba ültetve, illetve szoliter növényként edénybe vagy kertbe.

Termesztés: Napon és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, melegebb vidékeken enyhe árnyékban és szélvédett helyen megbízhatóbb, ahol a magas szárak kevésbé törnek. Humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajt kedvel. Kötött talajban a vízelvezetés és a kavics bekeverése segít, laza talajban komposzt vagy lombkomposzt javasolt. Az ajánlott pH általában kb. 5,5–7,5. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől novemberig történik, a fajta erősségétől függően 45–60 cm-es tőtávolságra, felületi ültetésnél négyzetméterenként kb. 3–5 tövet számolva. Az öntözés ültetés után és hosszabb aszály idején fontos, mert a kiszáradás lerövidíti a virágzást, a levelek pedig elszáradhatnak, a tartós téli pangó víz viszont elősegíti a rothadást. Tavasszal általában elegendő a mérsékelt trágyázás, ideálisan komposzttal, szegényebb talajon nyár elején kisebb adag kiegyensúlyozott műtrágyával egészíthető ki. Elvirágzás után a szárakat rendszerint őszig meghagyják, és csak tavasszal, a hajtásképződéskor vágják vissza, hogy védjék a gyökérnyakat, és télen is struktúrát adjanak az ágyásnak. A komposzt- vagy lombkomposzt-mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és visszaszorítja a gyomokat, fiatal ültetéseknél téli védelemként is hasznos. Edényben inkább csak átmenetileg nevelhető, nagy és mély, vízelvezetéssel ellátott edényt, humuszos ültetőközeget és rendszeres öntözést igényel, télen fontos az edény védelme a tartós átfagyás ellen. Fagytűrését az európai és észak-amerikai források egyaránt magasnak, leggyakrabban kb. -20 és -30 °C közöttinek adják meg, jó vízelvezetés és beérett tövek esetén hidegebb vidékeken is megbízható. A betegségek többnyire elhanyagolhatók, sűrű állományban levélfoltosság és lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetvek és csigák fordulhatnak elő. A gyakorlatban a legfontosabb a túlöntözés megelőzése és a levegő áramlásához szükséges elegendő hely. Szárazságtűrése közepes, a hosszú virágzáshoz az üde talaj és a mulcsozás válik be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026