Gyertyás keserűfű 'J.S. Caliente' Polygonum amplexicaule 'J.S. Caliente'

Termék részletes leírása

Gyertyás keserűfű 'J.S. Caliente' - ázsiai hegyvidéki évelő, amely a Himalájából és Délnyugat-Kínából származik, ahol réteken és patakok menti szegélyekben nő. A ‘J.S. Caliente’ fajta Jan Spruyt nemesítő licencvédett szelekciója, erre utal a nevében szereplő „J.S.” rövidítés. A fajtát kompakt, sűrű töve és a virágok tiszta, meleg árnyalata miatt kedvelik. Kifejlett korában általában 0,6–0,8 m magas és körülbelül 0,6–0,8 m széles. Levelei nagyok, hegyesen tojásdadok vagy szív alakúak, élénkzöldek, szilárd textúrájúak. Júliustól szeptemberig, kedvező években októberig is, a levelek fölött apró virágokból álló karcsú füzérek jelennek meg, amelyek mélyvörös vagy vöröses rózsaszín árnyalatúak. Illata jellegtelen. Virágzatát szívesen látogatják a beporzó rovarok. Az ágyásban a ‘J.S. Caliente’ színes hangsúlyként érvényesül a díszfüvek és a késő nyári évelők között, például varjúhájakkal, őszirózsákkal, kasvirágokkal vagy zsályákkal. Kompakt növekedésének köszönhetően városi előkertekbe és olyan ültetésekbe is alkalmas, ahol rendezett szegély a cél. Sziklakertekbe vagy vegyes virágágyásokba is ültethető, ahol színes hangsúlyokkal és változatos struktúrával gazdagítja a kertet. Összességében vonzó és igénytelen évelő, amely élénk, elbűvölő szépséget visz a kert tereibe.

Termesztés: Napon és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, melegebb vidékeken enyhe árnyékban és szélvédett helyen megbízhatóbb, ahol magas szárai kevésbé törnek. Humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajt igényel, kötött talajban a drénréteg és a kavics bekeverése segít, laza talajban komposzt vagy lombkomposzt. Az ajánlott pH általában körülbelül 5,5–7,5. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől novemberig történik, a fajta erőteljességétől függően 45–60 cm-es tőtávolsággal, felületi ültetésnél négyzetméterenként körülbelül 3–5 tővel. Az öntözés ültetés után és tartós szárazság idején fontos, mert a kiszáradás lerövidíti a virágzási időt, és a levelek elszáradhatnak, a tartós téli pangó víz viszont elősegíti a rothadást. Tavasszal általában elegendő a mérsékelt trágyázás, ideális esetben komposzttal, szegényebb talajokon nyár elején kisebb adag kiegyensúlyozott műtrágyával egészíthető ki. Elvirágzás után a szárakat rendszerint őszig meghagyjuk, és csak tavasszal, a kihajtáskor vágjuk vissza, így védik a gyökérnyakat, és télen is struktúrát adnak az ágyásnak. A komposztból vagy lombkomposztból készült talajtakarás stabilizálja a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat, fiatal ültetéseknél téli védelemként is hasznos. Edényben inkább csak átmenetileg nevelhető, nagy és mély, drénréteggel ellátott edényt, humuszos ültetőközeget és rendszeres öntözést igényel, télen fontos az edény védelme a tartós átfagyás ellen. Fagytűrését különböző európai és észak-amerikai források magasnak tartják, leggyakrabban körülbelül -20 és -30 °C között, jó vízelvezetés és beérett tövek esetén hidegebb vidékeken is megbízható. A betegségek többnyire jelentéktelenek, sűrű állományban levélfoltosság és lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a levéltetvek és a csigák támadhatják a fiatal hajtásokat, a gyakorlatban a legfontosabb a túlöntözés megelőzése és a megfelelő légmozgáshoz szükséges hely biztosítása. Szárazságtűrése közepes, a hosszú virágzáshoz a friss talaj és a talajtakarás vált be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026