Haller-kankalin Primula halleri

Termék részletes leírása

Haller-kankalin - évelő sziklakerti növény Közép- és Délkelet-Európa hegyvidékeiről, ahol a mészkősziklák, törmeléklejtők és sziklarések hűvösebb mikroklímájához, tartósan levegős talajához kötődik. A kertben talajközeli, örökzöld, bőrnemű levelekből álló, 10–20 cm magas és 15–25 cm széles tőlevélrózsát fejleszt. Levelei finoman hamvasak, kerekdedek vagy lapát alakúak, ép szélűek, így a növény télen is rendezett hatást kelt. Tavasszal szilárd, 15–25 cm-es virágszárak nőnek, ernyőjükben több tölcsér alakú, lila vagy rózsás-ibolyás, világosabb torkú virággal. A virágzat általában 4–10 virágot hordoz, és a hőmérséklettől függően fokozatosan bomlik ki, hűvös tavaszokon tovább virágzik. A virágok korai nektár- és pollenforrást nyújtanak, a havasi kertben pedig lágy tavaszi fényként hatnak a kövek között. Elvirágzás után feltűnés nélküli, magvas tokterméseket hozhat, a kertben azonban többnyire tartós tőként tartják. Társításban beválnak mellé a kőtörőfüvek (Saxifraga), a pázsitviolák (Aubrieta), a kakukkfüvek (Thymus), a kövirózsák (Sempervivum) és a finom csenkeszek (Festuca). Érzékeny személyeknél nedve bőrirritációt okozhat. A faj a túlöntözésre fokozottan érzékeny hegyvidéki kankalinok csoportjába tartozik, ezért legszebb kiemelt helyen, kőrésben vagy kőtálban, ahol a víz nem áll meg a gyökérnyaknál.

Termesztés: Napos, reggeli vagy késő délutáni napfényt kapó termőhelyet kedvel, illetve félárnyékot, különösen Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy levelei eső után gyorsan felszáradjanak. A talaj legyen humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő, kaviccsal vagy durva homokkal, nagyjából pH 6,5–7,8 kémhatással, gyakran mészkőtartalommal. Az öntözés a begyökeresedés idején és száraz időszakokban legyen rendszeres, a víz azonban ne álljon a gyökérnyaknál. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nyári ültetésnél fontos az egyenletes, de nem túlzott nedvesség. A tőtávolság 20–25 cm, ez négyzetméterenként körülbelül 12–15 növénynek felel meg. A trágyázás mérsékelt, inkább tavaszi, hogy a tőlevélrózsák tömörek maradjanak. Elvirágzás után az elnyílt virágszárakat és az elöregedett leveleket eltávolítjuk. Edényben ásványosabb közeg és drénréteg ajánlott, valamint 3–4 évente elvirágzás után átültetés vagy tőosztás. A leggyakoribb probléma a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicsmulcs, edényes tartásnál pedig a téli elhelyezés az ereszalja alatt. A beállt növények nagyjából -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás óvhatja a fagy és az olvadás váltakozásától. Kártevők közül csigák, levéltetvek vagy gyalogormányosok jelenhetnek meg, tartós nedvesség esetén lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékleten hálás a félárnyékért és az egyenletes, mérsékelt nedvességért. Edényes tartásnál előny, hogy télen, amikor a fölösleges eső a legtöbb kárt okozza, fedett helyre vihető.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026