Háromkaréjú vadszőlő 'Veitchii' Parthenocissus tricuspidata 'Veitchii'

Termék részletes leírása

Háromkaréjú vadszőlő 'Veitchii' - a bostoni borostyán egyik legismertebb és legkedveltebb fajtája. Finomabb, kisebb levelei, igen sűrű növekedése, a felületekhez való erős tapadása és pompás őszi lombszíneződése teszi különlegessé. Homlokzatok, falak vagy pergolák gyors és látványos befuttatására ideális. Erőteljes kúszónövényként fejlődik, éves hajtásnövekedése gyakran meghaladja az egy métert, kedvező feltételek mellett teljes hossza elérheti a 10–20 métert. Tapadókorongos kacsaival a sima felületeken is szilárdan megkapaszkodik, így nincs szüksége további támasztékra. Növekedése ugyanakkor tömött és egyenletes, így szépen összefüggő zöld falat alkot. Levelei háromkaréjúak, kisebbek, mint az alapfajé, simák és erősen fényesek. Tavasszal élénkzöld vagy bronzos rózsaszín árnyalatban jelennek meg, a fiatal hajtások gyakran vörösesek. Nyáron a levelek telt sötétzöldek, szilárdak, simák, és sűrű, takaró lombot képeznek. Ősszel a növény tűzpirosra, narancssárgára vagy bíborszínűre színeződik, ami a kúszónövények egyik legfeltűnőbb őszi látványa. Teljesen fagytűrő. Magas homlokzatokra, falakra, pergolákra, oszlopokra, garázsokra, csúnya felületek takarására, de nagy felületeken talajtakaró növényként is alkalmas. Erős tapadóképessége miatt ott ideális, ahol más kúszónövényeknek támaszra volna szükségük.

Termesztés: A fényviszonyokat illetően igen toleráns, teljes napon, félárnyékban és enyhe árnyékban is jól fejlődik. Teljes napon a legélénkebbek az őszi színei, árnyékban a színeződés mérsékeltebb lehet, a növekedés azonban megbízható marad. A közepesen kötött vagy könnyebb, jó vízáteresztő, humuszos, 6,0 és 7,5 közötti pH-jú talajt kedveli, de a szegényebb talajokhoz is alkalmazkodik. Csak a tartós pangó vizet nem tűri. A faapríték- vagy kéregmulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, és védi a gyökereket a túlmelegedéstől. Az öntözés főleg az ültetést követő első két évben fontos, amíg a növény jól be nem gyökeresedik. Ezután a háromkaréjú vadszőlő igen jól tűri a szárazságot, és a nehezebb körülményeket is elviseli, bár a nagy hőségben hálás a kiegészítő öntözésért. Trágyázásra általában nincs szükség, elegendő tavasszal komposztot adni. A túl sok nitrogén nem ajánlott, mert a természetes ellenálló képesség és az őszi színeződés rovására túlzott növekedést okoz. A növény teljesen fagytűrő, általában -25 °C-ig és azon túl is, így hidegebb vidékekre is alkalmas. A betegségekkel és kártevőkkel szemben igen ellenálló kúszónövények közé tartozik, városi termőhelyen sem okoz rendszerint gondot. A fiatal növényeket időnként levéltetvek támadhatják meg, de ezek nem jelentenek komoly veszélyt. A metszés egyáltalán nem igényes, a tenyészidőszakban bármikor elvégezhető, amikor a hajtások túlnőnek, vagy oda nyúlnak, ahová nem kellene. A növény kiválóan regenerálódik, az erőteljesebb visszavágást is elviseli. Számolni kell azzal, hogy a tapadókorongok erősen megtapadnak a homlokzatokon, ezért új vagy frissen festett vakolatra nem ajánlott. Stabil falakon, pergolákon vagy rácsokon viszont sűrű, mutatós lombfalat alkot.

Szerző: Kamila | Revízió: 3.12. 2025