Háromlevelű akébia Akebia trifoliata

Termék részletes leírása

Akebia quinata - egy kelet-ázsiai kúszónövény, amely erdők, cserjék és világosabb lejtők szegélyének természetes részét képezi. Közép-Európa kertjeiben erősen növő liánaként viselkedik, amely megfelelő támaszték mellett 5-8 méter magasra és a térviszonytól függően 2-4 méter szélesre nő. A hajtások vékonyak, rugalmasak, idővel fásodnak és felcsavarodnak pergolák, drótok vagy fák ágai körül. A levelek hármasak, az egyes levélkék tojásdadok vagy szélesen elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, sötétzöldek, fonákjuk világosabb. A fiatalon fejlődő levelek enyhe bronzos árnyalattal rendelkeznek, és nyár folyamán mélyzöld színűvé válnak. A szezon során a lombzat zöld felületet képez, amely jól takarja a szerkezeteket és félárnyékot biztosít. Áprilisban és májusban rövidebb fürtökben elhelyezkedő virágok jelennek meg, hímek és nőstények ugyanazon a növényen. Színük lila vagy csokoládébarna, illatuk finoman édeskés és feltűnő a melegebb napokon, így a virágok vonzzák a méheket és más beporzókat. A termések általában szeptemberben és októberben érnek be. Hosszúkásak, 7-15 cm hosszúak, felületükön világoslila vagy lila színűek, éretten hosszában felnyílnak, és belül fehér vagy krémszínű, puha és édes, apró sötét magvakat tartalmazó pépet tárnak fel. A pép frissen fogyasztható apró csemegékként, gyümölcssalátákhoz és desszertekhez is alkalmas. Származási helyén a héj és a fiatal hajtások is felhasználásra kerülnek, nálunk azonban az akébiát főként érdekes gyümölcs- és díszliánaként termesztik, amely összeköti a kert hasznos és díszítő részét. Jól kombinálható iszalagokkal, futó rózsákkal vagy magasabb évelőkkel a pergola tövében, ahol a félárnyékot kedveli.

Termesztés: Napos napos vagy félig árnyékos hely, védve az extrém hideg szél ellen. Félig árnyékban az akébia problémamentesen növekszik, melegebb és világosabb helyen azonban bőségesebb virágzása és jobb termésérése van. Legjobban mély, humuszos, közepesen tápanyagban gazdag talajban fejlődik, amely jól szellőzik és nem pangó vizes. Enyhén savanyú vagy semleges pH, körülbelül 6,0-7,5. Az állandó túlöntözés gyökérkárosodáshoz vezet, a rövid távú szárazságot jobban elviseli, különösen, ha a talajt szerves anyagokkal mulcsozzák. A növényeket márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ültetik, konténeres növények esetében az időjárástól függően, a fagymentes időszakban. Már az ültetéskor szilárd támaszték ajánlott – pergola, rács vagy drótos rendszer –, amelyhez az új hajtásokat fokozatosan hozzávezetik és rögzítik. Az ültetés utáni első években fontos a kiegyenlített öntözés, különösen száraz időszakokban, hogy a növény jól meggyökeresedjen és erős hajtásrendszert alakítson ki. Később, a mélyebb rétegekbe való befonódás után, jó toleranciát mutat az átmeneti szárazsággal szemben, különösen, ha a talajt mulcs borítja, ami csökkenti a párolgást. Tavasszal érdemes komposztot vagy dísz- vagy gyümölcsfákhoz való műtrágyát hozzáadni, ami serkenti a növekedést és a virágbimbók képződését. A metszést szükség szerint végezzük – általában virágzás után vagy kora tavasszal –, és a bokor átvilágításából, az idősebb, gyengén virágzó hajtások eltávolításából, valamint a túlburjánzott részek rövidítéséből áll, hogy a kúszónövény vázlata áttekinthető maradjon és serkentse az elágazódást. A fagyállóság körülbelül -25 °C-ig terjed, ami a legtöbb területen elegendő, hidegebb helyeken a gyökérzóna téli mulcsozása előnyös. A fiatal növények a kemény teleken részben megfagyhatnak, de általában jól sarjadzanak a tövükből. A betegségek és kártevők közül a kertészeti gyakorlatban inkább ritkán fordulnak elő levéltetvek, általánosságban ellenálló, hosszú életű kúszócserjéről van szó. A biztos terméshozam érdekében ajánlott legalább két genetikailag eltérő egyedet ültetni, amelyek kölcsönösen beporozzák egymást.