Háromlevelű gillénia Gillenia trifoliata

Termék részletes leírása

Háromlevelű gillénia - a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő, amely az Egyesült Államok északkeleti részének és Kanadának lomberdőszegélyeiről, folyami hordalékterületeiről és világos lejtőiről származik. A kertekben könnyed, szinte csipkeszerű megjelenéséért és hosszú díszítőidejéért becsülik, amikor virágai finom ködként emelkednek a levelek fölé. Felálló, enyhén vöröses szárakat és bokorszerű tövet fejleszt, amely kifejlett korában körülbelül 80–100 cm magas és 30–50 cm széles. Levelei tenyeresen összetettek, három levélkéből állnak, nyáron bronzos zöldek, ősszel narancssárga és rézszínű árnyalatokba színeződnek. Júniustól júliusig laza bugákban hozza a mintegy 3–4 cm átmérőjű csillag alakú virágokat, amelyek fehérek, bimbóban finoman rózsaszínes árnyalattal. Virágai vonzzák a beporzókat, és jól vághatók légies csokrokhoz. A hagyományos észak-amerikai népi gyógyászatban a gyökerét használták, a kerti gyakorlatban azonban elsősorban díszítő, nem ehető évelőként ültetik. Kompozícióban világos fátyolként hat a sötétebb levelek fölött, jól társítható árnyékliliomokkal, tűzesőkkel, páfrányokkal, tollbugákkal, kapotnyakkal vagy finomabb díszfüvekkel a félárnyékban. Az évelő vágásra alkalmas, kiültetése évelőágyásokba ideális. 

Termesztés: A félárnyék vagy világos árnyék válik be, teljes napon fontos a tartósan nedves, de jó vízáteresztő talaj. Humuszos vályogföld ajánlott vízelvezető réteggel és 5,5–7,0 pH-val, meleg nyáron egyenletes öntözést biztosítunk, a lombkomposztból vagy finom kéregből készült takarás segít stabilizálni a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Márciustól októberig ültethető, a tőtávolság 40–50 cm, azaz körülbelül 4–5 db/m². Tavasszal mérsékelt trágyázás elegendő komposzttal vagy lassan oldódó évelőtrágyával, túl bőséges tápanyagellátásnál a szárak puhábbak lehetnek, és szeles helyen néha karózást igényelnek. Az elvirágzó bugák a természetes hatás kedvéért meghagyhatók, elszáradás után a föld feletti részt általában csak tavasszal, a fagyok elmúltával távolítjuk el. Fagytűrése a hazai viszonyok között -25 °C körüli, a jól beérett tövek alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek, érzékenyebbek a takarás nélküli, frissen ültetett növények. Jelentős betegségek és kártevők általában nem támadják, tavasszal csigák jelenhetnek meg a fiatal hajtásokon, aszályban pedig rövidül a virágzás. Kockázatot jelent a vízelvezetés nélküli téli túlnedvesedés is. Edényben mélyebb cserépben, jó vízáteresztő közegben nevelhető, télen védeni kell a gyökérlabdát az átfagyástól és a tartós pangó víztől, például szélvédett helyre helyezéssel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 07.01. 2026