Hartweg-bugatölcsér 'Polaris Red' Penstemon hartwegii 'Polaris Red'

Termék részletes leírása

Hartweg-bugatölcsér 'Polaris Red' - kedvelt évelő, amely kiváló elágazódásáról ismert, ezért tömör növekedésű. A Polaris sorozatba tartozó 'Polaris Red' fajta a Florensis cég nemesítéséből származik. A kertészeti gyakorlatban 'Florpenred' (PBR) kereskedelmi néven is előfordul. Tömör, sűrűn elágazó bokrot nevel karcsú, középzöld levelekkel és sötétlila szárakkal. Júniustól augusztusig a hajtások felső részén rengeteg mélyvörös, fehér torkú virágot hoz. Az egyes virágok messziről is feltűnőek, és nektárt kínálnak a poszméheknek, a méheknek és a lepkéknek. Kifejlett állapotban általában 50–60 cm magas és 35–45 cm széles. Ezért az ágyások elülső és középső részébe, utak menti ültetésekbe és nagyobb teraszedényekbe egyaránt alkalmas. Virágszíne jól harmonizál a levendulával, a macskamentával, a kasvirágokkal és a finom díszfüvekkel, ahol érvényesül a vörös és a zöld tiszta kontrasztja. Levelei félig örökzöldek, enyhe télen részben a növényen maradhatnak. Virágfüzérei vázában is mutatósak, ahol kiemelkedik a fehér torok és a mélyvörös pártaszél kontrasztja. 

Termesztés: Teljes napot és meleg, védett helyet igényel, ahol a talaj télen nem marad tartósan nedves. A legalkalmasabb a jó vízáteresztő, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű közeg, nagyjából 6,5–7,8 pH-tartományban. Gyakran enyhén meszesebb aljzaton is jól fejlődik. Öntözése főleg ültetés után fontos, begyökeresedés után elviseli a szárazabb időszakokat. A túlöntözés általában kockázatosabb, mint a rövid ideig tartó szárazság. Trágyázása legyen mértékletes. Tavasszal komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó trágya ajánlott, hogy a hajtások erősek maradjanak és ne nyúljanak meg. Virágzás után a hajtások enyhe visszavágásával gyakran sűríthető a bokor. A régi fába történő erős metszés kerülendő. Tél végén a sérült részeket eltávolítjuk, és a zöld hajtások egy részét meghagyjuk a gyorsabb kihajtás érdekében. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, 35–40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként körülbelül 6–9 növényt jelent. A kifejlett növények száraz, jó vízelvezetésű talajban általában -20 °C körüli hideget is elviselnek. Hidegebb fekvésben és frissen ültetett növényeknél jól beválik a könnyű fenyőgallyas takarás vagy a száraz ásványi mulcs, amely télen szellősen tartja a gyökérnyakat. Edényben általában szükséges a gyökérlabda téli védelme, és főleg a felesleges víz elvezetése, mert az átázott közeg növeli a kifagyás kockázatát. A betegségek közül nedves időben gyökérrothadás vagy lisztharmat jelentkezhet. A fiatal hajtásokon néha levéltetű, meleg nyarakon takácsatka is előfordul.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026