Hartweg-bugatölcsér 'Rubicunda' Penstemon hartwegii 'Rubicunda'

Termék részletes leírása

Hartweg-bugatölcsér 'Rubicunda' - szép és igen kedvelt évelő, amely elsősorban gyönyörű virágaival tűnik ki. A fajta a mexikói Penstemon hartwegii fajból származik, amely a természetben napos hegyoldalakon és nyílt, gyors vízelvezetésű növénytársulásokban él. A kertekben hosszú virágzási ideje és a virágszín tiszta kontrasztja miatt termesztik. Sűrűn elágazó, felálló bokrot nevel keskeny, lándzsás, közép- vagy sötétzöld levelekkel, amelyek enyhe télen részben megmaradhatnak. Júniustól szeptemberig a hajtások végén fokozatosan nyílnak nagy, csöves, mélyvörös virágai feltűnő fehér torokkal. A virágokat poszméhek, méhek és lepkék látogatják, ezért a beporzókat támogató ültetésekbe is illik. Kifejlett korában nagyjából 40–60 cm magasra és 35–50 cm szélesre nő. A kompozícióban színfoltként hat a zöld levelű évelők között. Jól társítható levendulákkal, macskamentákkal, zsályákkal, kasvirágokkal és finom díszfüvekkel. Virágos szárai vázába is alkalmasak, ahol a sötétvörös pártaszegély mellett kiemelkedik a fehér torok.

Termesztés: Teljes napot és meleg, védett helyet igényel, ahol a talaj télen nem marad tartósan nedves. Legjobb számára a jó vízáteresztő, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű közeg, nagyjából 6,5–7,8 pH között, gyakran enyhén meszesebb talajon is jól fejlődik. Az öntözés főként ültetés után fontos. Begyökeresedés után a növény elviseli a szárazabb időszakokat, a túlöntözés kockázatosabb, mint a rövid ideig tartó szárazság. A trágyázás legyen mérsékelt. Megfelel a tavaszi komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó műtrágya, hogy a hajtások szilárdak maradjanak és ne nyurguljanak meg. Elvirágzás után a hajtások enyhe visszavágásával gyakran sűrűbbé tehető a bokor, az idős fás részekbe való mély metszést kerülni kell. A tél végén eltávolítjuk a sérült részeket, és a zöld hajtások egy részét meghagyjuk a gyorsabb újrahajtás érdekében. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik 35–40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként körülbelül 6–9 növényt jelent. A kifejlett növények száraz, jó vízelvezetésű talajban általában kb. -20 °C-ot is elviselnek. Hidegebb fekvésben és frissen ültetett állományban bevált a könnyű takarás fenyőgallyal vagy száraz ásványi mulccsal, amely télen is szellősen tartja a gyökérnyakat. Edényben általában szükséges a földlabda téli védelme, és főként a felesleges víz elvezetése, mert az átázott közeg növeli a kifagyás kockázatát. A betegségek közül nedves időben gyökérrothadás vagy lisztharmat jelentkezhet. A fiatal hajtásokon olykor levéltetvek, meleg nyarakon takácsatkák is előfordulnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026