Hártyáslevelű bangita 'Sealing Wax' Viburnum dilatatum 'Sealing Wax'

Termék részletes leírása

Hártyáslevelű bangita 'Sealing Wax' - Kelet-Ázsia mérsékelt övi tájairól, Kínából, Japánból és a Koreai-félszigetről származik. A 'Sealing Wax' fajtát feltűnően fényes terméseiért szelektálták, amelyek színükben a hagyományos vörös pecsétviaszt idézik. Ez a lombhullató cserje széles, felálló, sűrűn elágazó habitust fejleszt, kifejlett korában 2–2,5 méter magasra és hasonló szélességűre nő. Levelei széles tojásdadok vagy kerekdedek, erőteljes erezetűek, szélük finoman fogazott. A tenyészidőszakban sötétzöldek, ősszel azonban telt bor-, bronz- és bíborszínűvé változnak. Májusban és júniusban az ágvégeken számos, 8–12 centiméter átmérőjű lapos virágzat jelenik meg, amelyek apró, krémfehér virágokból állnak. A virágok enyhén illatosak, és a méhek kedvelik őket. Beporzás után tojásdad csonthéjas termések fejlődnek belőlük, amelyek nyár végére ragyogó skarlátpirosra érnek. A termések emberi fogyasztásra nem alkalmasak, ugyanakkor értékes természetes pigmenteket és cserzőanyagokat tartalmaznak. A madarak számára fontos téli táplálékforrást jelentenek. A kertépítészetben a fajta szoliterként gyepfelületen, szabadon növő sövényben vagy cserjecsoportok domináns elemeként is megállja a helyét, ahol jól társítható sötétzöld tűlevelűekkel vagy ősszel virágzó évelőkkel.

Termesztés: Az optimális növekedéshez és a bő terméshozáshoz napos vagy világos félárnyékos termőhelyet igényel. A legmegfelelőbbek a humuszos, közepesen kötött, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajok. Az enyhén savanyú vagy semleges, 5,5–6,5 pH-értékű talajt kedveli. A tartósan vizenyős vagy éppen ellenkezőleg, a szélsőségesen kiszáradó talaj visszafogja a növekedését. Ültetése márciustól novemberig végezhető, a száraz nyári hónapokban rendszeres öntözés szükséges. A gyökérzet optimális nedvességének és kiegyenlített hőmérsékletének megőrzésére 5–8 centiméter vastag kéregmulcsréteg ajánlott. A növény kiváló fagytűrő, a beérett fás részek akár -26 °C-ig károsodás nélkül elviselik a hideget, a fiatal csemetéket azonban az első telekben érdemes könnyű fenyőgallyas takarással védeni. Az alakító metszést közvetlenül a virágzás után, júliusban végezzük, hogy a fejlődő termések megmaradjanak. Az idősebb cserjék ifjító metszése kora tavasszal, rügyfakadás előtt a legkedvezőbb, ebben az esetben azonban az adott évben gyengébb virágzással kell számolni. Szabadon növő sövénybe ültetve a növények között 1,2–1,5 méter távolságot tartunk. A fajta a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, túlöntözés esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül időnként levéltetvek vagy a bangita-levélbogár támadja meg.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.06. 2026