Havas banán 'Red Tiger' Musa sikkimensis 'Vörös Tigris'

Termék részletes leírása

Himalájai banánfa 'Red Tiger' - egzotikus növény egyedi megjelenéssel. A Himalája előteréből származik Szikkim és Északkelet-India területéről, ahol a monszunerdők szélén és tisztásain nő, akár 2000 méter tengerszint feletti magasságig. A 'Red Tiger' fajtát nagy, sötétvörös vagy mélybordó erezettségű és foltos levelei miatt termesztik, amelyek az életkor előrehaladtával, különösen teljes napfényben, egyre hangsúlyosabbá válnak. A növény nem képez valódi törzset, hanem a levélhüvelyekből egy erős pszeudotörzset, gyakran enyhe pirosas árnyalattal. Több hajtásból álló csomót képez, a levelek 1,5–2 m hosszúak lehetnek, és szezonban trópusi hátteret biztosítanak díszfüvek, kúpvirágok, varjúháj vagy sötét levelű tündérfüzekék számára. A virágzat inkább 2–3 évszak után jelenik meg egy érett hajtáson, sárga vagy krémszínű, és virágzás után apró terméseket hozhat, amelyek Csehországban általában nem érnek be. A Musa basjoo-hoz képest a levéllemez erősebb, és gyakran kevésbé tépi szét a szél, így a fajta kötözés nélkül is rendezettebbnek tűnik.

Termesztés: Csehországi termesztéshez teljes napfény és meleg, védett helyszín ajánlott, ahol a levelek kevésbé szakadnak, és a pszeudotörzs jobban megérik. Az ideális talaj mély, humuszos és vízáteresztő, nyáron állandóan nedves, télen inkább száraz, tájoló pH-értéke 6,0–7,5. Fontos a vízelvezetés és a téli túlnedvesedés korlátozása, mivel a gyöktörzs könnyen rothad. Szezonban a növény gyorsan növekszik rendszeres öntözés és trágyázás mellett, leginkább magasabb káliumtartalmú tápoldattal. Az ültetés a fagyok elmúltával történik, leggyakrabban májusban, konténeres növények esetében nyáron is. A levelek általában már -2 °C körül fagynak meg, és a pszeudotörzs csak rövid ideig bírja kb. -4 °C-ot, ezért a szabadban főként száraz téli takarással termesztik. A szigetelés és a gyöktörzs szárazon tartása mellett a földalatti rész kb. -10–-12 °C-ot is túlélhet, hidegebb területeken biztosabb a téli átteleltetés fagymentes, világos helyen, dézsában. Szoliterként 1,5–2 m távolság tartandó, csoportosan általában 1 növény 2–3 m²-re. A leggyakoribb problémát a fiatal leveleken megjelenő csigák és a melegben történő téli teleltetés során fellépő takácsatkák jelentik. Dézsában egy nagyobb virágtartóban, vízelvezetéssel jól fejlődik, nyárra napos helyre kerül, és a hőségben naponta öntözni kell, hogy a levelek ne vesztsék el turgorjukat. Télire az öntözést jelentősen csökkenteni kell, és csak mérsékelt talajnedvességet kell fenntartani, ideális esetben 2–8 °C között, amikor a növény nyugalmi állapotba kerül. Szabadtéri téli teleltetés esetén a csomót az első fagyok után általában száraz levéllel vagy szalmával bélelik, és légáteresztő anyaggal burkolják be, hogy a víz ne hatoljon be. Tavasszal az elfagyott részeket eltávolítják, és az új levelek gyorsan növekednek a tövéről.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.18.