Havasi fejvirág - Cephalaria alpina Cephalaria alpina

Termék részletes leírása

Havasi asztrancia - nagyon érdekes kultivár. A montán és szubalpin területekről származik a délnyugati és középső Alpokból, a Jura-hegységből és az északi Appenninekből, ahol magas füves területeken, törmelékeken és cserjék szélén nő, gyakran tápláló, kalciumban gazdag talajokon. A kertben erős csomót képez, osztott, fogazott levelekből álló, a hátoldalon finoman szőrös, alaprózsával. A levelek általában 15-30 cm hosszúak, és a virágzás idején kívül is jó megjelenést tartanak. A rózsából egyenes, jól leveles és elágazó szárak nőnek, amelyek végén nyáron körülbelül 3-5 cm átmérőjű gömb alakú virágfejek nyílnak. A virágok színe krémsárga vagy világossárga, a közepe egy árnyalattal sötétebb, és az egész virág egy finom „párnára” emlékeztet. Nálunk virágzáskor leggyakrabban 1-1,5 m magas, tápláló talajon elérheti az 1,8 m-t is, szélessége körülbelül 0,5-1 m, és általában 2-5 éven belül éri el teljes méretét. Az illat általában nem jelentős, de a méhek és a pillangók kedvelik a nektárt és a pollent. A növény függőleges hangsúlyként használható a perenniális ágyásokban, a réti sávokban és a cserjék melletti lazább ültetvényekben. Jól illeszkedik díszfüvekhez, echinaceákhoz, phloxokhoz, cickafarkhoz vagy zsályához, amelyek nyáron virágoznak. A virágfejek nyári csokrokhoz vághatók.

Termesztés: A növény a teljes napfénytől a félárnyékig kedveli, a melegebb magyarországi területeken a mérsékelten árnyékolt, egyenletesebb páratartalmú helyen is jól fejlődik. Legjobban mély, tápláló és vízáteresztő talajban növekszik, az agyagos-vályogostól az agyagig, meszes aljzatot is elvisel, az ajánlott pH körülbelül 6,0–8,0. A téli túl nedvesedés kockázatosnak számít, ezért nehéz talajokban vízelvezetés vagy megemelt ágyás javasolt. Az első szezonban fontos a rendszeres öntözés, a meggyökerezés után általában a rövid távú szárazságot is elviseli. Tápanyagként a tavaszi komposzt vagy szerves trágya válik be, szeles helyeken a szár feltűnő támasza segít. A növényeket márciustól októberig ültetik, a legbiztosabb a tavasz vagy a kora ősz. Az ajánlott távolság körülbelül 80–100 cm, ami 1–2 növényt jelent négyzetméterenként. A szárakat virágzás után vagy ősszel lerövidítik, az elvirágzott virágfejek egy része maradhat a téli hatás és a mérsékelt önvetés érdekében. A kifejlett csomók fagyállósága körülbelül -25 °C-ig terjed, a fiatal ültetvényeknek a fagypont alatti hőmérsékleten könnyű téli mulcs kedvez. A csigák csak kivételesen jelentenek problémát, hosszan tartó szárazság és sűrűsödés esetén lisztharmat jelenhet meg.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.01.21.