Havasi fejvirág Cephalaria alpina

Termék részletes leírása

Havasi fejvirág - rendkívül érdekes faj. Az Alpok délnyugati és középső részének, a Jurának és az északi Appenninek montán–szubalpin régióiból származik, ahol magaskórós szegélyekben, görgetegeken és cserjések szélén nő, gyakran tápanyagban és mészben gazdagabb talajon. A kertben tömör tövet nevel szeldelt, fogazott, fonákjukon finoman szőrös levelek tőlevélrózsájával. A levelek 15–30 cm hosszúak, és virágzáson kívül is szép megjelenésűek maradnak. A tőrózsából egyenes, jól leveles, elágazó szárak nőnek, amelyek végén nyáron körülbelül 3–5 cm átmérőjű, gömbös virágfejek nyílnak. A virágok krémsárgák vagy halványsárgák, közepük gyakran egy árnyalattal sötétebb, az egész virág finom „párnácskára” emlékeztet. Hazai viszonyok között virágzáskor többnyire 1–1,5 m magas, tápanyagdús talajon akár 1,8 m-t is elérhet, szélessége nagyjából 0,5–1 m, teljes méretét általában 2–5 év alatt éri el. Illata többnyire nem feltűnő, nektárját és virágporát viszont méhek és lepkék egyaránt keresik. Függőleges hangsúlyként érvényesül évelőágyásban, réti sávban és cserjék melletti lazább ültetésekben. Jól illik díszfüvekhez, kasvirágokhoz, méhbalzsamokhoz, cickafarkokhoz vagy zsályákhoz, amelyek nyáron folytatják a virágzást. Virágfejei nyári kötészeti munkákhoz vágott virágként is felhasználhatók.

Termesztés: A növénynek a teljes napfény és a félárnyék is megfelel, Magyarország melegebb vidékein enyhén árnyékolt, egyenletesebb nedvességű termőhelyen is jól fejlődik. Legjobban mélyebb, tápanyagdús, jó vízáteresztő, vályogos vagy agyagos vályog talajban nő, a meszes altalajt is elviseli, az ajánlott pH körülbelül 6,0–8,0. A téli túlzott nedvesség kockázatos, ezért kötött talajban vízelvezetés vagy emelt ágyás ajánlott. Az első évben fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után többnyire a rövid szárazságot is elviseli. Tápanyag-utánpótlásra a tavaszi komposzt vagy szerves trágya bizonyul jónak, szeles helyen a szárak észrevétlen támasztása segít. Ültetése márciustól októberig lehetséges, a legbiztosabb a tavasz vagy a kora ősz. Az ajánlott tőtávolság nagyjából 80–100 cm, ami négyzetméterenként 1–2 növénynek felel meg. A szárakat elvirágzás után vagy késő ősszel visszavágjuk, az elnyílt virágfejek egy része téli díszként és mérsékelt önvetés céljából meghagyható. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -25 °C, a fiatal ültetéseknek hó nélküli fagyok idején jót tesz a könnyű téli talajtakarás. A csigák csak kivételesen okoznak gondot, tartós szárazság és túl sűrű ültetés esetén lisztharmat jelentkezhet.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026