Havasi kakukkszegfű 'Rosea' Lychnis alpina 'Rosea'

Termék részletes leírása

Havasi kakukkszegfű 'Rosea' - szin. Silene suecica. Alacsony, tőlevélrózsás évelő a szegfűfélék családjából. Európa és Észak-Amerika sarkvidéki és havasi területeiről származik. Ott ritkás állományokban, köves törmeléklejtőkön és sziklarésekben nő, gyakran tápanyagszegény, szilikátos talajokon. A kertben keskeny, enyhén hamvas levelekből álló tőlevélrózsát és nagyjából 15 cm magas, körülbelül 20 cm széles, tömör párnát fejleszt. Májustól júliusig rövid, csak ritkásan leveles szárak nőnek, amelyeket 10–20 apró virágból álló fejecskék zárnak. A sziromlevelek mélyrózsaszínek, finoman kicsípettek. A virágok átmérője kb. 6–12 mm, és színes pöttyökként hatnak a kövek között. Elvirágzás után magvas toktermések képződnek, így a jó vízáteresztő, kavicsos részeken önvetéssel is fennmaradhat. A növény nektárt és virágport kínál az apró beporzó rovaroknak. Jól illeszkedik a szárazságkedvelő sziklakerti növények társaságába, például pázsitviola, kőtörőfű, alacsony harangvirágok vagy kakukkfű mellé. A nemzetség magasabb fajaival szemben a 'Rosea' tartósan alacsony marad, és nem növi túl a környező ültetést. Ideális választás azoknak a kertészeknek, akik mutatós virágú növényeket keresnek napos ágyásokba, sziklakertekbe vagy ágyásszegélyekre.

Termesztés: Legjobb számára a teljes napfény. Melegebb síkvidéki területeken enyhe, jól szellőző félárnyékban is fejlődik. A talaj legyen könnyű, kavicsos vagy homokos és kiváló vízelvezetésű, kb. 6,0–7,5 pH-val. A tartós téli túlnedvesedés és a nehéz agyagtalaj rövidíti az élettartamát. Ezért gyakran zúzalékot, kavicsot vagy habkövet kevernek a talajba, és megemelt sziklakertbe vagy kővályúba ültetik. Az öntözés inkább mérsékelt legyen. Begyökeresedés után a növények a szárazabb időszakokat is elviselik, edényben azonban rendszeresebben kell ellenőrizni a nedvességet. A trágyázás legyen mérsékelt. A nagy nitrogénadagok laza szöveteket eredményeznek, ezért kedvezőbb tavasszal vékony réteg érett komposzt. Az elnyílt virágzatok a rendezett megjelenés érdekében eltávolíthatók, egy részük a magérlelés miatt meghagyható. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, 20–25 cm-es távolságra, ami négyzetméterenként kb. 15 növénynek felel meg. A beérett tövek fagytűrése kb. -34 °C. Ehhez döntő a száraz téli vízelvezetés és a gyommentes tő. Sziklakerti termesztésnél előnyös az erősebb drénréteg. A betegségek közül túl sűrű ültetés és túltrágyázás esetén lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal ültetésben időnként csigák, egyébként a faj kevéssé problémás. Kezdőknek érdemes egy egyszerű szabályt követni: több kavics, mint tőzeg, és ne álljon víz a gyökerek körül. Hasznos a finom kavicsos takarás is, amely szárazon tartja a gyökérnyakat, és kiemeli a párnás növekedési formát. A töveket általában nem kell gyakran tőosztással szaporítani. A saját magvetésből való megújulás vagy 3–4 évente új növények ültetése üdén tartja az állományt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026