Hegyeslevelű kőtörőfű 'Gregor Mendel' Saxifraga x apiculata 'Gregor Mendel'

Termék részletes leírása

Hegyeslevelű kőtörőfű 'Gregor Mendel' - alacsony, örökzöld évelő, amely a sziklakerti párnás kőtörőfüvek közé tartozik. Rendkívül korai virágzásáért becsülik, amikor a kert a tél után még csak ébredezik. A Saxifraga marginata és a Saxifraga sancta kerti hibridje. A szülőfajok természetes élőhelyei sziklás törmeléklejtők és sziklarepedések, ahol a víz gyorsan elfolyik, a talaj pedig meszet is tartalmaz. A 'Gregor Mendel' e hibrid hagyományos szelekciója, amely gyakran Saxifraga aizoon 'Gregor Mendel' szinonim néven is szerepel. Tömör, alacsony párnákat fejleszt apró, nagyjából 1–2 cm átmérőjű tőrózsákból. Levelei keskenyek, szálasak vagy lándzsásak, fényesek, világos- vagy szürkészöldek, csúcsukon apró hegyben végződnek. Így a tő virágzáson kívül is finom, grafikus hatást kelt. Kifejlett korában a párna kb. 4–6 cm magas és 10–15 cm széles. A tél és a tavasz fordulóján rövid, többnyire 5–10 cm-es virágszárak nőnek. Ezeken néhány kehely alakú, kankalinsárga, sötétebb közepű virág nyílik. A virágok kb. 1 cm szélesek, és vonzzák az első apró beporzókat. Kővályúkban, száraz kőfalak réseiben és finomabb kavicsos ültetésekben érvényesül. Itt szépen elüt a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata) sima tőrózsáitól, illetve az alacsony varjúhajaktól, pázsitviolától és kakukkfűtől.

Termesztés: Teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel. A téli nedvesség ugyanis gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Sovány, ásványos, kaviccsal és kőzúzalékkal kevert talaj illik hozzá, ideálisan semleges vagy enyhén lúgos, pH 6,5–7,8. Kötött talajban az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek. A felszínt gyakran kavicsmulccsal takarják, ami véd a tőrózsa szennyeződése ellen, és csökkenti a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért nem ültetik behordott, hosszan hóval borított zugokba. Ültetés után a csemeték általában gyorsan megerednek. Öntözésre főleg az ültetés után és a hosszú nyári aszály idején van szükség, később a növény a szárazabb körülményeket is elviseli. A trágyázás legyen mértékletes: tavasszal és virágzás után kis adagok javasoltak, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal a sérült leveleket eltávolítják, virágzás után a szárak visszavághatók. Így a tőrózsa tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha van vízelvezető réteg, és zúzalékot tartalmazó ásványos közeget használnak. Télen fontos az edényt a tartós esőtől megvédeni. Ültetése márciustól októberig lehetséges, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként kb. 16–20 tővel számolnak. Kerti körülmények között fagytűrése általában -30 °C körül van. A leggyakoribb probléma a túlöntözés okozta rothadás, különösen csapadékos teleken. Ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák okoznak kárt.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026