Hegyi babér 'Alabaster' Kalmia latifolia 'Alabaster'

Termék részletes leírása

Hegyi babér 'Alabaster' - a fajta a hangakertekbe illő örökzöld cserjék közé tartozik. Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol savanyú, humuszos erdőkben és tőzeglápok szélén él. Az 'Alabaster' fajtát fehér virágai és tömör habitusa miatt szelektálták. A mérsékelt övben körülbelül 1,2–1,5 m magas és mintegy 1,0–1,2 m széles, tövétől elágazó cserjévé fejlődik. Levelei bőrneműek, hosszúkás elliptikusak, 4–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek és fényesek, fonákjukon világosabbak, és több évig az ágakon maradnak, így a cserje egész évben teltnek hat. Május végén és június elején a fiatalabb hajtások végén lapos, körülbelül 10–15 cm széles sátorozó virágzatok jelennek meg, amelyek számos tányérka alakú bimbóból és csillagszerűen kinyíló virágból állnak, és erőteljes kontrasztot visznek a félárnyékos részekbe. A virágzás az időjárástól függően május végétől nagyjából június végéig tart. A hegyi babér díszcserje, toktermései és levelei nem ehetők, mérgező glikozidokat tartalmaznak, ezért nem ajánlott játszóterek vagy kisállatkifutók közelébe ültetni. A kertben az 'Alabaster' hangás és rododendronos ültetésekben, ritka lombkoronájú fák alatti félárnyékos részeken, valamint kisebb szoliterként is jól érvényesül.

Termesztés: A hegyi babér termesztéséhez savanyú, humuszos, jó vízáteresztő, körülbelül 4–5,5 pH-jú talaj szükséges. Nehéz, pangó vizes vagy meszes talajon klorózis és gyökérpusztulás jelentkezik, ezért a cserjéket tőzeg, lombkomposzt és durvább fenyőkéreg keverékével feltöltött ültetőgödörbe ültetjük. A termőhely legyen félárnyékos vagy világos árnyékos, védett az erős déli napsütéstől és a téli, kiszárító széltől. A talajfelszínt érdemes mulccsal takarni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást, és segít egyenletes nedvességet tartani. Az öntözés különösen az ültetést követő első években és a nyári kánikulában legyen rendszeres, erre lágy, alacsony mésztartalmú víz alkalmas. A trágyázás mértékletes, rododendronokhoz való speciális trágyával, általában tavasszal egyszer, illetve virágzás után szükség szerint enyhén. Metszésre általában nincs szükség, virágzás után csak az elszáradt virágzatokat és a gyenge vagy sérült ágakat távolítjuk el. A cserjéket tavasszal vagy kora ősszel ültetjük, körülbelül 0,8–1,0 m-es tőtávolsággal, hogy legyen helyük a fokozatos terebélyesedésre. Fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal növények ezért meghálálják a védett termőhelyet és a gyökérnyak körüli téli mulcsozást, nagyon hideg vagy szeles fekvésben a fenyőgallyas téli árnyékolást is. Ha talaj- és vízigényét kielégítjük, a hegyi babér rendszeres virágzással és örökzöld lombbal hálálja meg a gondozást, amely sok éven át gazdagítja a kert hangás és félárnyékos részeit.

Szerző: Nikol | Revízió: 9.12.2025