Hegyi babér, kalmia 'Alabaster' Kalmia 'Alabástrom'

Termék részletes leírása

Kalmia 'Alabaster' - a fajtája a Kelet-Észak-Amerikából származó, örökzöld, hangafélékhez tartozó cserjék közé tartozik, ahol savanyú, humuszos erdőkben és tőzeglápok szélén nő. Az 'Alabaster' fajtát fehér virágaiért és kompakt habitusáért választották. A mérsékelt égövön a növények körülbelül 1,2–1,5 m magasra és 1,0–1,2 m szélesre nőnek, alulról elágazódva. A levelek bőrneműek, hosszúkás-elliptikusak, 4–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek és fényesek, alul világosabbak, és több évig a hajtásokon maradnak, így a cserje egész évben dúsnak tűnik. Május és június fordulóján az ifjabb hajtások végén laposan elterülő, körülbelül 10–15 cm széles, bogas virágzatok jelennek meg, amelyek sok csésze alakú bimbóból és csillag alakban nyíló virágból állnak, és markáns kontrasztot adnak a félárnyékos részeknek. A virágzás az időjárástól függően május végétől nagyjából június végéig tart. A kalmia egy díszcserje, a tokok és a levelek nem ehetőek, és mérgező glikozidokat tartalmaznak, ezért a növény használata nem ajánlott játszóterek vagy kisállattartó helyek közelében. A kerti kompozícióban az 'Alabaster' hangafélék és rododendronok ültetvényeiben, fák ritkás koronái alatt félárnyékos részeken, valamint kisebb szoliternövényként is megállja a helyét.

Növényápolás: A kálmiák termesztéséhez savanyú, humuszos és jól szellőző talaj szükséges, pH-értéke körülbelül 4–5,5. Nehéz, pangó vagy meszes talajokon klórozisban és gyökérrothadásban szenved, ezért a cserjéket előkészített, tőzeg, avar és durva kéreg keverékével töltött gödörbe ültetik. A helyszín félárnyékos vagy világos árnyékos legyen, védve az éles délutáni naptól és a téli szárító széltől. A talaj felszínét ajánlott mulccsal takarni, ami korlátozza a hőmérséklet-ingadozásokat és segít egyenletes nedvességet tartani. Az öntözés rendszeres, különösen az ültetés utáni első években és nyári hőségben, lágy, alacsony kalciumtartalmú víz ajánlott. A trágyázás mérsékelt, speciális rododendron műtrágyákkal történik, általában tavasszal egyszer, és esetleg enyhén virágzás után. A metszés általában nem szükséges, virágzás után csak az elszáradt virágzatokat és a gyenge vagy sérült ágakat távolítják el. A cserjéket tavasszal vagy kora ősszel ültetik, 0,8–1,0 m körüli távolságra, hogy legyen helyük a fokozatos terjeszkedéshez. A fagyállóság hazai körülmények között körülbelül −25 °C-ig terjed, ezért a fiatal növények védett helyet és téli talajtakarót értékelnek a gyökérnyak körül, nagyon hideg vagy szeles helyeken pedig téli árnyékolást fenyőgallyakkal. A talaj- és nedvességigények betartása mellett a kálmia rendszeres virágzással és örökzöld lombozattal hálálja meg, amely sok éven át kiegészíti a sziklakerti és félárnyékos kerti részeket.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálva: 2025.12.09.