Hegyi babér 'Keepsake' Kalmia latifolia 'Keepsake'

Termék részletes leírása

Hegyi babér 'Keepsake' - rendkívül mutatós örökzöld fajta, amely Észak-Amerika keleti részének savanyú talajú erdeiben és hegyoldalain honos fajból származik. A 'Keepsake' fajtát a hegyi babérokra szakosodott amerikai nemesítő, Richard Jaynes állította elő a 20. század 80-as éveiben, és sötét virágú, kétszínű virágú formaként került a kertekbe. Lassan nő, jól elágazó, tömör, közepes méretű cserjét nevel, amely kifejlett korában körülbelül 1,5 m magasra és 1,2–1,3 m szélesre nő, így kisebb kertekben és előkertekben is jól alkalmazható. Levelei bőrszerűek, elliptikusak vagy keskeny lándzsásak, mintegy 4–10 cm hosszúak, mélyzöldek és fényesek, egész évben a cserjén maradnak, így az ültetés állandó zöld vázát adják. Május végén és június elején a hajtások végén széles, sátorozó virágzatok jelennek meg, amelyekben több tucat, akár néhány száz apró, körülbelül 2–3 cm-es virág csoportosul. A szögletes, rózsaszín bimbókból sekély, csészeszerű virágok nyílnak bordós-vörös vagy burgundi árnyalatban, a párta peremén keskeny fehér szegéllyel. A kétszínű virágok kiemelkednek a sötét lomb előtt, és a rododendronok és azáleák virágzását követve meghosszabbítják a csarabosok és a savanyú talajt kedvelő ültetések tavaszi és kora nyári díszértékét. A 'Keepsake' kisebb szoliterként a terasz mellé, előkertbe vagy rododendronokkal, csarabokkal, páfrányokkal és árnyéktűrő díszfüvekkel társított csoportokba illik, ahol telt színfoltot ad. A többi hegyi babérhoz hasonlóan szöveteiben mérgező anyagokat tartalmaz, ezért a mérgező díszcserjék közé tartozik.

Termesztés:  A hegyi babér termesztéséhez savanyú, humuszos és jó vízáteresztő, körülbelül 4–5,5 pH-jú talaj szükséges. Nehéz, pangó vizes vagy meszes talajon klorózistól és gyökérpusztulástól szenved, ezért a cserjéket tőzeg, lombkomposzt és durvább fenyőkéreg keverékével feltöltött ültetőgödörbe ültetik. A termőhely legyen félárnyékos vagy világos árnyékos, védett az erős déli napsütéstől és a téli kiszárító széltől. A talaj felszínét érdemes mulccsal takarni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és segít egyenletes nedvességet fenntartani. Az öntözés rendszeres legyen, főként az ültetést követő első években és a nyári kánikulában, lehetőleg lágy, kevés meszet tartalmazó vízzel. A trágyázás mértékletes, rododendronokhoz való speciális trágyával, általában tavasszal egyszer, illetve virágzás után kis adaggal. Metszésre rendszerint nincs szükség, virágzás után csak az elszáradt virágzatokat, valamint a gyenge vagy sérült ágakat távolítják el. A cserjéket tavasszal vagy kora ősszel, körülbelül 0,8–1,0 m-es tőtávolságra ültetik, hogy legyen helyük a fokozatos terebélyesedéshez. Fagytűrése hazai viszonyok között nagyjából −25 °C-ig terjed, ezért a fiatal növények meghálálják a védett termőhelyet és a gyökérnyak körüli téli mulcstakarást, nagyon hideg vagy szeles fekvésben a fenyőgallyas téli árnyékolást is. Ha a talaj- és vízigényét kielégítik, a hegyi babér rendszeres virágzással és örökzöld lombbal hálálja meg, amely hosszú éveken át gazdagítja a kert csarabos és félárnyékos részeit.  

Szerző: Nikol | Revízió: 9.12.2025