Hegyi babér 'Windmill' Kalmia latifolia 'Windmill'

Termék részletes leírása

Hegyi babér 'Windmill' - a hegyi babér (Kalmia latifolia) örökzöld fajtája. A faj észak-amerikai, hangafélék családjába tartozó cserje, az Egyesült Államok keleti részéről származik, ahol erdőszegélyek és ritkás aljnövényzet részeként savanyú, humuszos talajokon nő. A 'Windmill' fajta sűrű, kompakt, lassú növekedésű cserjét nevel, amely a termesztői adatok szerint tíz év után kb. 80 cm magas, kedvező körülmények között idővel szélességben ennél nagyobb is lehet. Levelei lándzsásak, bőrszerűek, sötétzöldek és fényesek, így a növény egész évben rendezett hatást kelt. Bimbói világos rózsaszínűek vagy fehérek, júniusban halvány rózsás árnyalatú fehér virágokká nyílnak, belső oldalukon feltűnő mélyvörös foltokkal. A virágok dús csúcsi vagy oldalsó virágzatokban állnak, és ennél a fajtánál egy virágzaton rendkívül sok egyedi virág lehet, ami fokozza díszértékét. Kisebb hangakertekbe, savanyú talajt kedvelő ágyások előterébe, rododendronok, azáleák, babérhangák és dérbabok mellé, valamint védett teraszon nagyobb edényekbe is alkalmas. A növényt kedvelik a méhek, ugyanakkor elfogyasztva mérgező, amit a kerti elhelyezésnél érdemes figyelembe venni.

Termesztés:  A hegyi babér termesztéséhez savanyú, humuszos és jó vízáteresztő, kb. 4–5,5 pH-jú talaj fontos. Nehéz, pangó vizes vagy meszes talajon klorózistól és gyökérpusztulástól szenved, ezért a cserjéket tőzeg, lombkomposzt és durvább kéreg keverékével feltöltött ültetőgödörbe ültetjük. A termőhely félárnyékos vagy világos árnyékos legyen, a tűző déli naptól és a kiszárító téli széltől védve. A talaj felszínét érdemes mulccsal takarni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és segít egyenletes nedvességet tartani. Rendszeres öntözés főként az ültetést követő első években és a nyári hőségben szükséges, lehetőleg alacsony mésztartalmú, lágy vízzel. A trágyázás mértékletesen, rododendronoknak való speciális trágyával történik, általában egyszer tavasszal, illetve virágzás után kis adagban. Metszésre rendszerint nincs szükség, virágzás után csak az elszáradt virágzatokat és a gyenge vagy sérült ágakat távolítjuk el. A cserjéket tavasszal vagy kora ősszel ültetjük, kb. 0,8–1,0 m-es tőtávolsággal, hogy legyen helyük a fokozatos terjedéshez. Fagytűrése hazai viszonyok között kb. −25 °C, ezért a fiatal növények meghálálják a védett termőhelyet és a gyökérnyak körüli téli mulcsozást, nagyon hideg vagy szeles fekvésben a fenyőgallyas téli árnyékolást is. A talaj- és vízigények betartása esetén a hegyi babér rendszeres virágzással és örökzöld lombbal hálálja meg a gondoskodást, amely sok éven át kiegészíti a kert hangás és félárnyékos részeit.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.4. 2026