Hegyi iszalag 'Elizabeth' Clematis montana 'Elizabeth'

Termék részletes leírása

Hegyi iszalag 'Elizabeth' - a Himalája hegyvidéki területeiről származó iszalagfaj ismert fajtája. A legkorábban virágzó iszalagok közé tartozik, és nagyon erőteljes növekedés jellemzi, hazai viszonyok között általában 4–8 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Vékony, hajlékony hajtásaiból sűrű hálót alkot, amely könnyen befonja a pergolákat, kerítéseket és az idősebb fák koronáját is. Levelei több levélkéből összetettek, tavasszal gyakran bronzos árnyalatúak, később mélyzöldek. A körülbelül 5–6 cm átmérőjű egyszerű virágoknak négy halvány rózsaszín lepellevelük van, amelyek fonákja valamivel élénkebb színű, közepükön aranyszínű porzók ülnek. A dús virágzás április végétől májusig, olykor egészen június elejéig tart, ilyenkor a növény szinte rózsaszín fátyolba burkolja a támasztékot. A virágok kellemes, édes, vaníliára vagy mandulára emlékeztető illatot árasztanak, ami különösen a növény közelében kialakított ülőhelyeknél értékes. A virágzás után díszes, finom szőrös bóbitájú termésfejek képződnek. Termesztése nem igényes, ezért az iszalag az egyik leggyakrabban választott kúszónövény, amely egyetlen kertből sem hiányozhat. A metszés szempontjából az iszalagok 1. csoportjába tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtások csúcsa a fényen fejlődik jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a tövük környékére gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, elegendő tápanyaggal és állandó, mérsékelt nedvességgel. Az ideális pH 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajon a fakéreg mulcs segít. A növényeket a támasztéktól körülbelül 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat kissé a környező talajszint alá süllyesztjük, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támaszték minden folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával tápláljuk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lenyírt fű vagy fenyőgallyak felhalmozásával védjük a kifagyástól. Tartósan nedves időben a növényt iszalaghervadás támadhatja meg, ezért jól szellőző termőhely, nem túl nedves talaj és mérsékelt nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - ide azok az iszalagok tartoznak, amelyek nagyjából májustól a régi fás részekből fejlődő rövid hajtásokon virágoznak. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel a virágzás után).

2. csoport - ide a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - ide a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-rel a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeknél magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, a legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.