Hegyi iszalag var. rubens Clematis montana var. rubens

Termék részletes leírása

Hegyi iszalag var. rubens - Nyugat- és Közép-Kína, valamint a Himalája hegyvidékeiről származik, ahol erdőszéleken és cserjésekben nő. A kertekbe a 19. században került, és ma a montana csoport bevált, nagy termetű iszalagjai közé tartozik. Erős növekedésű, lombhullató kúszónövény. Fásodó hajtásai a levélnyelekkel kapaszkodnak a támasztékba. Hazai viszonyok között általában 6–8 m magasra és 2–3 m szélesre nő, enyhébb klímájú területeken ennél nagyobbra is. A fiatal levelek és az új hajtások bíbor- vagy bronzszínűek, a nyár folyamán kizöldülnek. A levelek hármasan összetettek vagy háromkaréjúak, és sűrű lombtakarót alkotnak. A virágok nagyon korán, április végétől júniusig nyílnak. Egyszerűek, négyszirmúak, kb. 4–6 cm átmérőjűek és halvány rózsaszínűek, krémszínű vagy sárga portokokkal. Enyhe illatuk a vaníliára emlékeztet. A jól fejlődő növényeken szinte teljesen eltakarják a lombot, és rózsaszín fátyolt alkotnak. Magas pergolák, falak és kerítések befuttatására alkalmas, de fák koronájába is felvezethető, ahol laza, természetes hatású kompozíciókat hoz létre. A többi iszalaghoz hasonlóan a növény bőrizgató gyantás anyagokat tartalmaz, és lenyelve mérgező. Nedve az érzékenyebb személyeknél bőrirritációt okozhat. A metszés szempontjából az iszalagok 1. csoportjába tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat. Ezért a növények tövéhez gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarót alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és jó vízáteresztő, elegendő tápanyaggal és állandó, mérsékelt nedvességgel. A megfelelő pH-érték 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztéktól kb. 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat kissé a környező talajszint alá süllyesztjük, ami növeli a növény ellenálló képességét, és elősegíti az új hajtások képződését. A támaszték minden folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk. Később az iszalag elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, a hosszabb vízhiány azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápoldatot adunk. Az idősebb, részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése kb. −25 °C-ig terjed. A fiatal csemetéket tél előtt lenyírt fűvel vagy fenyőgallyal takarjuk, hogy ne fagyjanak el. Tartósan nedves időjárásban a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás. Ezért ajánlott a jól szellőző termőhely, a nem túl nedves talaj és a mértékletes nitrogéntrágyázás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek kb. májustól virágoznak az idős fás részekből kinövő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges, legfeljebb röviddel a virágzás után.

2. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nyár elején virágoznak. A virágok május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen kíméletes, kb. 1,5 m-rel a talaj felett. Kedvező időben, novembertől márciusig végezzük. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó, nagy virágú iszalagok tartoznak ide. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-re a talaj felett kurtítjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük. Legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.