Hegyi pimpó 'Goldrausch' - Potentilla crantzii 'Goldrausch' Potentilla crantzii 'Goldrausch'

Termék részletes leírása

Mochna crantzii 'Goldrausch' - alacsony, párnásan terjeszkedő pimpó a rózsafélék családjából. Európa hegyvidéki populációiból származik, ahol napos gerinceken, törmelékekben és sekély, gyorsan elvezető vizű kő réseken nő, gyakran gyengén meszes aljzatokon. A kertben ezért természetes hatást kelt azokon a helyeken, ahol kő és kavics érezhető, és ahol az eső után a víz nem marad meg. A 'Goldrausch' fajta Hermann Müssel és Hans Simon német termesztők szelekciója, amelyet a kultúrában a Déli-Alpok Monte Baldo régiójából származó gyűjtésként írnak le. Sűrű, tenyeresen osztott levelű csomókat alkot, amelyek finoman szőrösek, és a mérsékelt teleken részben zöldek maradnak. A növekedés lassú, és a csomó tiszta körvonalat tart, így kisebb sziklakertbe, utak szélére vagy kőlapok közötti részletekbe is alkalmas. Felnőttkorban nagyjából 10–15 cm magas és körülbelül 15–25 cm széles. Áprilistól júniusig aranysárga, ötszirmú virágok jelennek meg a levelek felett, nyáron kedvező lefolyása esetén augusztusban egy rövidebb virágzás is előfordulhat. A virágokat méhek és apró beporzók látogatják, így a száraz virágágyások is több életet kapnak. Kompozícióban jól illeszkedik a harangvirágokhoz, kakukkfűhöz, alacsony varjúhájhoz, szegfűhöz, csenkeszekhez vagy a rozettás sziklakerti növényekhez, ahol a finom zöld felváltja a kő markánsabb szerkezetét. A közönséges cserje mohával ellentétben az évelő növény lényegesen alacsonyabb marad, és nem nő túl a szomszédos fajokon.

Termesztés: Legjobban teljes napsütésben és nyitott helyen fejlődik, ahol a levelek eső után gyorsan megszáradnak. Megfelel neki a vízáteresztő, inkább szegényes talaj ásványi komponenssel, tipikusan kavicsos keverék vagy köves ágyás. Jól reagál a mész hozzáadására és a 6,5–8,0 körüli pH-értékre, a tisztán tőzeges és tartósan pangó vizes talajokban télen elrohadhat. Alkalmas mérsékelt lejtőn, emelt ágyásban vagy kővályúban való termesztés, ahol a vízelvezetés jobban szabályozható. Az öntözés főként ültetés után és hosszan tartó szárazság idején fontos, később a növény jobban tűri a szárazságot, mint a túlöntözést. A trágyázás általában könnyű tavaszi adagra korlátozódik, a túl tápdús talaj puhább növekedést támogat és lerövidíti a tő élettartamát. Virágzás után a virágszárak eltávolíthatók a tisztább megjelenés és az újbóli virágzás támogatása érdekében, a levélrózsát metszés nélkül hagyjuk. Körülményeink között jó vízelvezetés mellett nagyjából -28 °C-ig fagytűrő, inkább a téli nedvesség a probléma, mint az alacsony hőmérséklet. Az ültetés március-október között történik fagymentes talajban, leginkább tavasszal vagy kora ősszel. A növényeket körülbelül 25 cm-re ültetjük, tájolólag 16–20 db/m². Betegségek és kártevők csak ritkán fordulnak elő, a kockázat főként az első szezonokban a gyomokkal való túlburjánzás, ezért az apró kavicsból készült ásványi mulcs ajánlott.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.01.08.