Henry-lonc Lonicera henryi

Termék részletes leírása

Henry-lonc - örökzöld vagy félig lombhullató, kúszó liána, amely Nyugat-Kínából származik. Hazai viszonyok között jobbra csavarodó cserjévé fejlődik, amely a támasztékon általában 4–5 m magasra kapaszkodik fel, és a rendelkezésre álló helytől függően kb. 1–2 m szélességet foglal el. Hajtásai eleinte zöldek, később barnásak, rugalmasak, és könnyen rátekerednek a pergolákra, rácsokra vagy a fák törzsére. Levelei keskenyek, hosszúkás lándzsásak, kb. 6–10 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fakadáskor és télen gyakran borvörös árnyalatúak. Enyhe teleken a levelek többsége a cserjén marad, így a növény egész évben örökzöld takarásként hat. Júniustól júliusig a hajtások végén csúcsálló virágzatokban kb. 2–3 cm hosszú, csöves virágok nyílnak, kívül pirosak vagy skarlátvörösek, belül krémsárgák. A virágok finom, inkább esti illatúak, porzóik kiállnak, és vonzzák a méheket, poszméheket és lepkéket. Nyár végén és ősszel szürkéskék vagy kékesfekete bogyók érnek, amelyek ember számára nem ehetők, a madaraknak viszont értékes táplálékot nyújtanak. A Henry-lonc a borostyán örökzöld alternatívájaként alkalmas pergolák, ívek, oszlopok vagy falak befuttatására, és jól társítható iszalagokkal, futórózsákkal és magasabb évelőkkel a természetes hatású ültetésekben.

Termesztés: Teljes naptól félárnyékig terjedő termőhely ajánlott, ideálisan olyan, ahol a gyökérzóna hűvösebb, enyhén árnyékolt helyen van, a hajtások felső része pedig elegendő fényt kap. A konténeres Henry-lonc ültetés után jól megered, és gyorsan befutja az előkészített támasztékot. A talaj legyen középkötött, humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és mérsékelten nedves, gyengén savanyútól semlegesig terjedő kémhatású, kb. pH 6–7 közötti. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, a támasztéktól kb. 40–60 cm távolságra, egy liána 1–2 m-es szakaszt fut be. Ültetés után rendszeres, de túlöntözés nélküli öntözés ajánlott, idősebb növényeknél elegendő a száraz időszakokban pótlólagos vizet adni, a gyökérlabda fölé pedig kéregmulcsot teríteni. A beérett növények fagytűrése -20 °C körüli, magasabban fekvő és szeles helyeken védettebb termőhely előnyös. A metszést főként virágzás után végezzük, ilyenkor eltávolítjuk az elöregedett és elfagyott hajtásokat, a legtöbb virágot hozó fiatalabb vesszőket pedig meghagyjuk. A betegségek és kártevők közül levéltetű és lisztharmat jelentkezhet, előfordulásukat jól szellőző termőhely, kiegyenlített vízellátás és mértékletes trágyázás komposzttal vagy virágzó cserjéknek való trágyával csökkenti. Ha két vagy több növényt ültetünk egymás mellé, néhány év alatt sűrű, illatos fal alakul ki, amely búvóhelyet nyújt a madaraknak és árnyékot a pihenőhelynek.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.12.2025