Hibrid szivarfa 'Purpurea' Catalpa x erubescens 'Purpurea'

Termék részletes leírása

Hibrid szivarfa 'Purpurea' - a szívlevelű szivarfa és a kínai szivarfa keresztezéséből született díszes fajta. Az európai kertekben a kontrasztos tavaszi lombozata és egzotikus koronája miatt terjedt el. Hazai viszonyok között általában 6–8 m magasra és 4–6 m szélesre nő, erősebb törzsű, széles, lekerekített koronájú, közepes termetű fát nevel. Fiatal ágain igen nagy, 15–20 cm hosszú, szélesen szív alakú levelek fejlődnek, amelyek kihajtáskor bíborvörös–bronzos árnyalataikkal hívják fel magukra a figyelmet, a nyár folyamán pedig fokozatosan világos- vagy középzöldre váltanak. Sűrű lombja mély árnyékot vet, és szinte szubtrópusi jelleget kölcsönöz a fának. Melegebb vidékeken június végétől júliusig virágzik, felálló bugáiban 3–4 cm-es, fehér, harang alakú virágok nyílnak, torkukban sárga és lila foltokkal. A virágok finoman illatosak, a beporzó rovarok szívesen látogatják őket. Elvirágzás után keskeny, 20–40 cm hosszú, magvakat rejtő toktermések fejlődnek, amelyek gyakran télig a fán maradnak, és további tagoltságot adnak a koronának. A 'Purpurea' szivarfa a kertben elsősorban szoliterként érvényesül a pázsitban, terasz mellett vagy előkertben, de lazább fasorokba és bejáratok keretezésére is alkalmas. Különösen hatásos sötétebb háttér, például tűlevelűek vagy kékeszöld lombú cserjék előtt, jól kiegészíthető magasabb évelőkkel és díszfüvekkel.

Termesztés:  Meleg, védett termőhelyet ajánlott választani, ideális esetben teljes napon vagy enyhe félárnyékban. A bőséges fény segíti a levelek telt színeződését. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, inkább üdén nedves, tartós pangó víz és szélsőséges kiszáradás nélkül. Az enyhén savanyú–semleges pH a legkedvezőbb, a szivarfa azonban a toleráns fás szárúak közé tartozik, és az enyhén meszes talajt is elviseli. Ültetés után a rendszeres öntözés és a törzs körüli szerves mulcsréteg előnyös, amely csökkenti a párolgást és a talajhőmérséklet ingadozását. Az első években hidegebb vidékeken a törzs tövének enyhe téli takarása ajánlott. Télállósága nagyjából −23 °C körüli, az idősebb, jól begyökeresedett fák jobban átvészelik a telet, a fiatalabb példányok ágcsúcsai fagyzugos helyeken időnként elfagyhatnak, tavasszal azonban többnyire jól regenerálódnak. A szivarfa jól reagál a metszésre, amelyet lombhullás után vagy kora tavasszal végeznek. Az ifjító metszés segít kompakt koronát fenntartani, és erős, dús lombú hajtások képződését serkenti. Nagyobb kertekben a fákat egyesével ültetik, fasorokba és sorültetésbe a várható koronamérettől függően 3–5 m-es tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezek azonban általában nem befolyásolják lényegesen a fa életerejét. Megfelelő termőhely és alapvető ápolás mellett feltűnő, hosszú életű kertdomináns, amely a mutatós lombozatot kellemes nyári árnyékkal ötvözi.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025