Himalájai keserűfű 'Superbum' Persicaria affinis 'Superbum'

Termék részletes leírása

Himalájai keserűfű 'Superbum' - a Himalája hegyvidékeiről származik, ahol köves, üde réteken és törmeléklejtőkön nő, hűvösebb nyarak mellett. A 'Superbum' fajtát (Bistorta affinis, korábban Polygonum affine néven is ismert) sűrű, szőnyegszerű növekedése és hosszú virágzási ideje miatt szelektálták. Rövid, kúszó rizómáiból alacsony párnákat, majd fokozatosan összefüggő gyepszőnyeget fejleszt, amely megköti a talajt és visszaszorítja a gyomokat. Levelei keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, bőrszerűek és enyhén fényesek. A szezonban sötétzöldek, ősszel bronzos és vörösesbarna árnyalatúra színeződnek, enyhe teleken részben megmaradnak. Virágzata apró virágokból álló, felálló füzér, mézillata alig érezhető, ám a méhek és a kisebb magányos méhfajok számára jól hozzáférhető. A virágok kezdetben halvány rózsaszínek, idővel kárminvörös árnyalatúra sötétednek. Leggyakrabban júliustól szeptemberig virágzik, hosszabb nyáron egészen októberig, az elnyílt füzérek levágása után gyengébb ismétlődő virágzás is következhet. Kompozíciókban alacsony aljnövényzetként cserjék alatt, kerti utak szegélyeként, valamint természetközeli és kavicsos ágyások felületi telepítésére használható. Jól illeszkedik csenkeszekhez, sásokhoz, alacsony gólyaorrokhoz, bőrlevelekhez és tavaszi hagymás növényekhez, amelyeknek kora tavasszal teret hagy. A gyakori magas keserűfüvekkel (például Persicaria amplexicaulis) szemben jóval alacsonyabb marad, nem alkot uralkodó tövet, hanem finom, nyugodt felületet képez.

Termesztés:  Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik, melegebb vidékeken enyhe árnyékban és szélvédett helyen megbízhatóbb, ahol a magas szárak kevésbé törnek. Humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajt kedvel, kötött talajban a drénréteg és a kavics bekeverése segít, laza talajban komposzt vagy lombkomposzt. Az ajánlott pH általában nagyjából 5,5–7,5. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől novemberig végezhető, a fajta erősségétől függően 45–60 cm-es tőtávolsággal, felületi telepítésnél négyzetméterenként mintegy 3–5 tővel. Az öntözés ültetés után és tartós szárazság idején fontos, mert a kiszáradás lerövidíti a virágzást és a levelek elszáradhatnak, a télen tartósan pangó víz viszont rothadást okoz. A trágyázásból általában elegendő a mérsékelt tavaszi adag, ideálisan komposzt, szegényebb talajban nyár elején kisebb adag kiegyensúlyozott műtrágya pótolható. Elvirágzás után a szárakat rendszerint őszig meghagyják, és csak tavasszal, kihajtáskor vágják vissza, így védik a gyökérnyakat és télen is díszítik az ágyást. A komposztból vagy lombkomposztból készült mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és visszaszorítja a gyomokat, fiatal telepítéseknél téli védelemként is hasznos. Edényben inkább csak átmenetileg nevelhető, nagy és mély, drénréteggel ellátott edényt, humuszos ültetőközeget és rendszeres öntözést igényel, télen fontos az edényt megvédeni a tartós átfagyástól. Fagytűrését az európai és észak-amerikai források egyaránt magasnak tartják, leggyakrabban kb. -20 és -30 °C között, jó vízelvezetés és beérett tövek mellett hidegebb vidékeken is megbízható. Betegségei többnyire jelentéktelenek, túl sűrű állományban levélfoltosság és lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a levéltetvek és a csigák támadhatják a fiatal hajtásokat, a gyakorlatban a legfontosabb a túlöntözés megelőzése és a megfelelő légmozgás biztosítása. Szárazságtűrése közepes, a hosszú virágzáshoz az üde talaj és a mulcs válik be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026