Himalájai óriásliliom Cardiocrinum giganteum

Termék részletes leírása

Himalájai óriásliliom - termetes, hagymás évelő a liliomfélék családjából. A Himalájától Tibeten és Mianmaron át egészen Közép-Kínáig honos. A természetben hűvösebb hegyi erdőkben, humuszos, egyenletesen nedves termőhelyeken nő. Néhány évig csak nagy, fényes, szélesen szív alakú levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, a levelek átmérője elérheti a 30 cm-t. Csak akkor hajt ki a termetes, üreges virágszár, amikor a hagyma elérte a megfelelő méretet. A jellegzetes kerti növényeknél ez kb. 1,5–2,5 m magas. Júniustól augusztusig a szár csúcsán nagy, mintegy 15–20 cm hosszú, tölcséres virágokból álló fürt nyílik. A virágok fehérek vagy krémfehérek, torkuk zöldes árnyalatú, bíborvörös csíkokkal díszített. Az esti órákban erős, édes, vaníliára emlékeztető illatot árasztanak. Szoliterként kiválóan érvényesül erdei kertben, magas fák koronája alatt vagy mélyebb félárnyékos ágyásban, ahol jól illeszkedik a páfrányokhoz, rodgersiákhoz, árnyékliliomokhoz, püspöksüvegekhez és a nedvesebb félárnyék más évelőihez. A Cardiocrinum giganteum monokarpikus évelő. Az anyahagyma egyetlen virágzás után elpusztul, ugyanakkor tövénél több fiókhagymát fejleszt. Ezek tovább növekednek, és néhány év múlva újra virágszárat hozhatnak, így a jól telepített csoport hosszú távon megmarad a termőhelyen.

Termesztés:  Hűvösebb, szórt fényű félárnyékot, déli tűző naptól védett és szélvédett helyet igényel, mert a magas virágszárat az erős szél megsértheti. A talaj legyen mély, laza, humuszos és tápdús, egyenletesen enyhén nedves, de soha ne tartósan pangó vizes. A kb. 6,0–8,0 pH-jú talaj megfelel neki. A hagymákat ősszel vagy tavasszal, a vásárlás után minél előbb ültessük el, mert rosszul tűrik a kiszáradást és az ismételt átültetést. Nagyon sekélyen kerülnek a talajba, a hagyma csúcsa közvetlenül a felszínnél vagy kissé felette legyen. Minden növénynek legalább 50–70 cm helyet érdemes hagyni, ez négyzetméterenként kb. 2–4 tövet jelent. Tavasszal és nyáron a talaj maradjon folyamatosan enyhén nedves, különösen fák alatt, ahol a fás szárúak gyökerei gyorsan elvonják a vizet. Tavasszal jót tesz neki egy réteg érett komposzt vagy lombkomposzt és a mértékletes tápanyag-utánpótlás. A könnyű szerves mulcs mérsékli a kiszáradást és védi a sekélyen ültetett hagymát. Metszést nem igényel. Az elvirágzott szár a felálló magtokokkal meghagyható, vagy beérésük után eltávolítható. Rövid ideig kb. −15 °C-ot is elvisel, a fiatal hagymákat és a hajtó rügyeket azonban téli mulcs és szélvédett fekvés védi. A hőség, a hosszan tartó szárazság és a téli pangó víz jobban árt neki, mint a szokásos téli hideg. Leggyakoribb kártevői a fiatal leveleket károsító csigák, ritkábban vírusos betegségek is előfordulnak.

Bővebben:  Útmutató a hagymás növények termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.09. 2026