Hinoki hamisciprus 'Bill' Chamaecyparis obtusa 'Bill'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Bill' - a hinoki hamisciprus törpe kultivárja. A faj Japán hegyvidéki területeiről származó örökzöld tűlevelű, amely ott a nedvesebb, hűvösebb erdőkben, gyakran 700 m tengerszint feletti magasság fölött él. A fajt lapos, legyezőszerűen elrendeződő, finom textúrájú pikkelylevelei miatt becsülik. A 'Bill' fajta szabályosan gömb alakú vagy enyhén lapított habitust fejleszt, nagyon lassú növekedéssel. Tízéves korában körülbelül 50 × 50 cm, idővel a termőhelytől és az alanytól függően nagyjából 0,8–1,2 m magasra és szélesre nőhet. Lombozata közép- vagy sötétzöld, hideg teleken enyhén bronzos árnyalatot ölthet, sűrűségéből azonban nem veszít. Márciusban és áprilisban apró porzós tobozkák jelennek meg, ősszel pedig beérnek a kerek, 8–12 mm-es, narancsosbarna tobozok. A növény egylaki, beporzása szél útján történik, a kertekben azonban formája és szerkezete miatt ültetik. Miniatűr növekedésének köszönhetően illik sziklakertbe, japánkertbe, vegyes ültetések elülső szegélyére, valamint hosszú életű elemként edénybe, ahol jól érvényesül a díszfüvekkel, csarabokkal, rododendronokkal vagy alacsony fenyőkkel alkotott kontraszt. Leveleit szétmorzsolva a hinokira jellemző finom, gyantás illat érződik.

A hinoki hamisciprus japán eredetű tűlevelű, amely a kertészetben kompakt növekedése, sűrű lombozata és díszes gömb vagy kúp alakú formái miatt igen kedvelt. A faj puha, tompa végű leveleiről ismert, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát kölcsönöznek a növénynek. A természetben körülbelül 20 méter magasra nő, kertekben kisebb marad, és gyakran különféle, eltérő formájú és színű kultivárokban ültetik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek, tompa véggel, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertbe, tűlevelű kertekbe és sövények részeként is alkalmazható. Igénytelensége és vonzó megjelenése révén ideális választás mindazoknak, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombszerkezetű tűlevelűt keresnek.

Termesztés:  Napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lombozat kiszáradásának kockázatát. A humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedveli, nehéz agyagtalajban vízelvezetést igényel. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés mellett nagyjából márciustól novemberig jól megerednek. Az öntözés az első 2 évben és hosszabb aszály idején fontos, télen olvadáskor segít a nedvesség pótlása, a tartós túlöntözés azonban káros. A trágyázás legyen mérsékelt: tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágya vagy komposzt ajánlott, a késő nyári nagyobb nitrogénadagok rontják a hajtások beérését. Metszést általában nem igényel, csupán a fiatal hajtások enyhe formázása javasolt tavasszal, a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen hajt újra. A fenyőkéreg mulcs stabilizálja a gyökérzet nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza szerkezetű közeget kell használni vízelvezető réteggel, télen pedig a földlabdát burkolással kell védeni. A faj és a gyakori kultivárok fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között mozog, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban fellépő késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után közepesen szárazságtűrő, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül pangó víz esetén gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott ültetési távolság a fajta növekedésétől függ: a törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, a közepeseknél 1,5–2 m, a nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026