Hinoki hamisciprus 'Butterball' Chamaecyparis obtusa 'Butterball'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Butterball' - a japán eredetű hinoki hamisciprus miniatűr, örökzöld fajtája. Eddie Rezek választotta ki magoncként a New York állambeli Malverne-ben, a faiskolai kínálatba a 20. század nyolcvanas éveinek elején került. Rendkívül lassan nő, évente általában kevesebb mint 2,5 cm-t, és alacsony, gömb vagy félgömb alakú kis cserjét nevel. Körülbelül tízéves korára mintegy 15 cm magas és 20 cm széles, idős korában mindkét irányban elérheti az 50–60 cm-t. Finom ágacskái a fajra jellemző legyezőkbe rendeződnek, és sűrű, pikkelyszerű leveleket viselnek. A korona felülete élénk citrom- vagy aranysárga, befelé sárgászöldbe megy át. A fajta jól tűri a napsugárzást, sárga részei kevésbé hajlamosak a perzselődésre, mint sok más aranysárga forma esetében. Igen kis méretének köszönhetően sziklakertekbe, kavicsos és japán hangulatú kompozíciókba, előkertekbe, ágyások szegélyére és edénybe is illik. Szépen érvényesül sötétzöld tűlevelűek, törpefenyők, csarabok vagy alacsony évelők mellett. Apró tobozkái díszítőértéket nem képviselnek.

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely kompakt növekedése, sűrű lombozata és dekoratív gömb vagy kúp alakú formái miatt igen kedvelt a kertészetben. A faj puha, tompa végű leveleiről ismert, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát adnak a növénynek. Természetes élőhelyén mintegy 20 méter magasra nő, kertekben kisebb marad, és gyakran különböző alakú és színű fajtáit ültetik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek és tompa végűek, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertekbe, fenyőkertekbe és sövények részeként is alkalmazható. Igénytelensége és vonzó megjelenése miatt ideális választás azok számára, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombszerkezetű tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, ideálisan szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lombozat kiszáradásának kockázatát. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nyirkos talajt kedvel, nehezebb agyagtalajon vízelvezetéssel. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett nagyjából márciustól novemberig jól megerednek. Az öntözés az első 2 szezonban és tartós szárazság idején fontos, télen olvadáskor segít a nedvesség pótlása, a tartós túlöntözés viszont káros. A trágyázás mérsékelt legyen, tavasszal lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával vagy komposzttal, a nyár végi nagyobb nitrogénadagok rontják a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe alakítása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen újul. A fenyőkéreg-mulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza szerkezetű, drénréteggel ellátott közeg ajánlott, télen a földlabdát burkolással kell védeni. A faj és a gyakori fajták fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között van, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszan tartó aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül pangó víz esetén gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott tőtávolság a fajta növekedésétől függ: törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, közepeseknél 1,5–2 m, nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026