Hinoki hamisciprus 'Hage' Chamaecyparis obtusa 'Hage'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Hage' - a hinoki hamisciprus törpe kultivárjai közé tartozik. Ez a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld tűlevelű faj. Az eredeti faj Japán hegyi erdeiben, gyakran 700 m tengerszint feletti magasság fölött él, ahol hűvösebb a nyár, párásabb a levegő, és mélyebb, humuszos a talaj. A hinokira jellemző a lapított elágazás és a legyezőkbe rendeződő pikkelylevelek, amelyek jellegzetes, szinte „szőtt” textúrát adnak. A 'Hage' fajta szabálytalanul párnás vagy alacsony kúp alakú kis cserjét nevel, nagyon lassú növekedéssel. Hosszú távon általában nem haladja meg az 1 m körüli magasságot, jó körülmények között kb. 1–1,2 m szélesre terül. Lombja sötétzöld, télen átmenetileg kissé megbarnulhat, tavasszal újra kizöldül. Márciustól áprilisig apró porzós tobozok jelennek meg, a beporzás szél útján történik, ősszel pedig 10–12 mm-es gömbölyű tobozok érnek. Díszértékét főként örökzöld tömege és ágainak finom ritmusa adja, amely jól kiegészíti a hangakerteket, a rododendronokat, a japán juharokat és a kőkerteket. Vízelemek közelében vagy magasabb fás növények enyhe árnyékában természetes hatású, és közben nem szenved a nyári túlmelegedéstől. Lassú és alacsony növekedésének köszönhetően ideális edényes nevelésre. 

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely a kertészetben tömör növekedése, sűrű lombja és dekoratív gömb vagy kúp alakja miatt igen kedvelt. A faj puha, tompa végű leveleiről ismert, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát kölcsönöznek a növénynek. A hinoki hamisciprus a természetben mintegy 20 méter magasra nő, kertben általában kisebb marad, és gyakran különböző formájú és színű kultivárjait termesztik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek és tompa végűek, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertbe, fenyőkertbe és sövény részeként is alkalmazható. Igénytelensége és vonzó megjelenése miatt ideális választás azoknak a kertészeknek, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombtextúrájú tűlevelűt keresnek.

Termesztés:  Napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lomb kiszáradásának kockázatát. A humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedveli, nehéz agyagtalajban vízelvezetést igényel. Az ajánlott pH kb. 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés mellett nagyjából márciustól novemberig jól megerednek. Az öntözés az első 2 szezonban és hosszabb aszály idején fontos, télen az olvadáskor pótolt nedvesség segít, a tartós túlöntözés viszont általában káros. A trágyázás mérsékelt legyen: tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágya vagy komposzt, a késő nyári magasabb nitrogénadag rontja a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe alakítása ajánlott tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen újul. A fenyőkéreg-mulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza közeget kell használni vízelvezető réteggel, télen pedig a földlabda burkolással történő védelmét. A faj és a gyakori kultivárok fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között mozog, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül túlnedvesedéskor gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott tőtávolság a kultivár méretétől függ: törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, közepeseknél 1,5–2 m, nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026