Hinoki hamisciprus 'Jan Dekker' Chamaecyparis obtusa 'Jan Dekker'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Jan Dekker' - a hinoki hamisciprus törpe, szélesebb, felálló fajtája. A faj Japán hegyvidéki erdeiből származik. Természetes élőhelyén a hinoki humuszos, jó vízelvezetésű talajokon, hűvösebb és nedvesebb éghajlaton nő, ez magyarázza érzékenységét a hosszú nyári aszályokra. A 'Jan Dekker' fajtát lapos legyezőkbe rendeződő, finom pikkelylevelek és a fiatal hajtások feltűnő, üde sárgászöld színe jellemzi, amely egész évben jól látható marad. 10 év után átmérője mintegy 0,5 m, magassága körülbelül 0,6 m, később általában nagyjából 1,5–2,0 m magasra és 1,0–1,5 m szélesre nő, de mindig lassan és tömör koronával. Márciusban–áprilisban jelennek meg a jelentéktelen porzós tobozkák, a beporzás szél útján történik, ősszel pedig apró, 10–12 mm-es gömbölyű tobozok érnek. Színes hangsúlyként alkalmazható előkertekben, hangakertekben és japán stílusú kompozíciókban is, ahol jól illik a juharfajtákhoz, pierisekhez, azáleákhoz és a sötétzöld tiszafákhoz. A lomb szétmorzsolásakor finom gyantás illat érezhető, amely a hinokira jellemző, bár virágai nem feltűnőek. A kompozícióban finom átmenetet teremt a világos lombú cserjék és a kövek között, jól társítható a kékesen hamvas borókákkal és csenkeszekkel is.

A hinoki hamisciprus japán eredetű tűlevelű, amely kompakt növekedése, sűrű lombja és díszes gömb vagy kúp alakú formái miatt igen kedvelt a kertészetben. A faj puha, tompa végű leveleiről ismert, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát kölcsönöznek a növénynek. A természetben mintegy 20 méter magasra nő, kertekben általában kisebb marad, és gyakran különböző formájú és színű fajtáit termesztik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek, tompa véggel, ami a fajra jellemző. Szoliterként, sziklakertekbe, tűlevelű kertekbe és sövények részeként is alkalmas. Igénytelensége és vonzó megjelenése miatt ideális választás azoknak, akik elegáns, örökzöld, kellemes szerkezetű lombú tűlevelűt keresnek.

Termesztés:  Napon vagy enyhe félárnyékban, ideális esetben szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lomb kiszáradásának kockázatát. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedvel, nehéz agyagtalajban vízelvezetést igényel. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett nagyjából márciustól novemberig eredhetnek meg. Az öntözés az első 2 szezonban és hosszabb aszály idején fontos, télen olvadáskor segít a nedvesség pótlása, a tartós túlöntözés általában káros. Mérsékelt trágyázás ajánlott, tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágyával vagy komposzttal, a késő nyári nagyobb nitrogénadagok rontják a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe formázása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen újul meg. A tűlevelű kéregből készült mulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Dézsában savanyú, laza közeget használjunk vízelvezető réteggel, télen a földlabdát burkolással védjük. A faj és a gyakori fajták fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között mozog, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül pangó víz esetén gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként a takácsatkák. Az ajánlott ültetési távolság a fajta növekedésétől függ, a törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, a közepeseknél 1,5–2 m, a nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026