Hinoki hamisciprus 'Kamarachiba' Chamaecyparis obtusa 'Kamarachiba'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Kamarachiba' - tömött, szélesen kúpos vagy enyhén szétterülő cserjét nevel, amely kifejlett korában 0,8–1 m magasra és 0,8–1,2 m szélesre nő. Hajtásai nagyon finomak, évente mintegy 5–8 cm-t nő. Ágacskái csüngők, fonalszerűek és enyhén csavarodók, ami légies, pihe-puha hatást kelt. A levélzet aranysárga színe teljes napon mutatkozik meg a legszebben, mélyebb árnyékban világoszöld tónusokba vált. A téli bronzos árnyalat védi a szöveteket a fagytól, tavasszal pedig ismét aranylóvá változik. Díszfenyőként feltűnő virágot és dekoratív termést nem hoz. Fagytűrése -22 °C. Felületi telepítésnél vagy hangakertekbe 1–2 db/m² ültetési sűrűség ajánlott. A növény jól ellenáll a gyakori gombás betegségeknek és a kártevőknek. A kertben elsősorban ragyogó szoliterként alkalmazható kis kertekben, színfoltként sziklakertekben, hangakertekben vagy japánkertekben, valamint csoportos ültetésben sötétebb tűlevelűekkel. Edényben is sikeresen nevelhető.

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely a kertészetben tömött növekedése, sűrű lombja és dekoratív gömb vagy kúp alakja miatt igen kedvelt. A fajt puha, tompa végű pikkelylevelek jellemzik, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát kölcsönöznek a növénynek. A hinoki hamisciprus természetes élőhelyén mintegy 20 méter magasra nő, kerti körülmények között kisebb marad, és gyakran különféle, eltérő formájú és színű fajtákban termesztik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók és pikkelyszerűek, tompa véggel, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertekbe, fenyőkertekbe és sövények részeként is alkalmazható. Igénytelenségének és vonzó megjelenésének köszönhetően ideális választás azoknak a kertészeknek, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombszerkezetű tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, ideálisan szélvédett termőhelyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lomb kiszáradásának kockázatát. A humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedveli, kötött agyagtalajban vízelvezetéssel. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett nagyjából márciustól novemberig erednek meg. Az öntözés az első 2 évben és tartós szárazság idején fontos, télen olvadáskor a nedvesség pótlása segít, a hosszan tartó túlöntözés viszont káros. A trágyázás mérsékelt legyen, tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágyával vagy komposzttal, a nyár végén adott nagyobb nitrogénadag rontja a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe formázása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából rosszul újul. A fenyőkéreg mulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza közeget használunk vízelvezető réteggel, télen a földlabdát burkolással védjük. A faj és a gyakori fajták fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között mozog, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül pangó víz esetén gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott tőtávolság a fajta növekedéséhez igazodik, törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, közepeseknél 1,5–2 m, nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Lucie | Revízió: 7.9. 2026