Hinoki hamisciprus 'Meroke' Chamaecyparis obtusa 'Meroke'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Meroke'  - a Japánból származó hinoki hamisciprus lassú növekedésű szelekciója, amelyet szabálytalan, festői habitusáért és lombozatának aranyló színfoltjaiért becsülnek. Hajtásai lapos legyezőkbe rendeződnek, zöld színét sárga vagy aranyzöld hajtásvégek emelik ki, amelyek napon színeződnek a legszebben. A cserje nagyon lassan nő, 10 éves korára gyakran 0,6–1,0 m körüli, kifejlett korában a kertekben általában mintegy 1,3–1,5 m magasra és 1,0–1,3 m szélesre nő. Koronája kúpos vagy tojásdad, helyenként szabálytalan, a hajtásvégek enyhén lecsünghetnek, így a növény nem hat merevnek. Télen is megtartja lombozatát, a széleken olykor halvány bronzos árnyalattal. Sziklakertekbe, hangás kertekbe, vízpartra és japán stílusú kertekbe illik, ahol kövek és kavics mellett érvényesül igazán. Nagyobb edényben is jól mutat finom rajzolatú örökzöld elemként. Virágzása feltűnő, a virágpor a széllel általában márciusban és áprilisban szóródik, a tobozok ősszel, gyakran októberben érnek be.

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely a kertészetekben tömör növekedése, sűrű lombozata és dekoratív gömb vagy kúp alakja miatt igen népszerű. A faj puha, tompa végű leveleiről ismert, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát adnak a növénynek. Természetes élőhelyén mintegy 20 méter magasra nő, kerti körülmények között kisebb marad, és gyakran különféle formájú és színű fajtáit termesztik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek és tompa végűek, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertekbe, fenyőkertekbe és sövények részeként is alkalmazható. Igénytelensége és vonzó megjelenése miatt ideális választás azoknak, akik elegáns, kellemes textúrájú örökzöld tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, lehetőleg szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lombozat kiszáradásának kockázatát. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedvel, nehéz agyagtalajban drénezést igényel. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett nagyjából márciustól novemberig ültethetők. Az öntözés az első 2 évben és hosszabb szárazság idején fontos, télen olvadáskor a vízpótlás segít, a tartós túlöntözés azonban károsíthatja. Mérsékelt trágyázás ajánlott, tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágyával vagy komposzttal, a nyár végi nagyobb nitrogénadag rontja a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe formázása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen hajt újra. A tűlevelű fakéregből készült mulcs stabilizálja a gyökérzóna nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza ültetőközeg és drénréteg ajánlott, télen a gyökérlabdát burkolással kell védeni. A faj és a gyakori fajták fagytűrése nagyjából −23 és −29 °C között van, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszú aszályos időszakok a pikkelylevelek barnulását okozhatják. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság fordulhat elő, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott ültetési távolság a fajta növekedéséhez igazodik, a törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, a közepeseknél 1,5–2 m, a nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.02. 2026